Századok – 1898

Értekezések - SZEREMLEI SAMU: Attila székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt 884

•ATILLA SZÉKHELYE H.-M.-VÁSÁRHELY HATÁRÁBAN VOLT. 903 iiyok számokban is feltiintetvék.1

) A régi vizek lefolyása a földbajlásokon, fokokon és ereken történvén, ezeknek az idegen előtt valóságos folyó tekintete volt, melyeknek egy része nyáron át sem száradt ki. A községek pedig magaslatokon és földhátakon épültek, rendszerint a vizek szélein. Ily helyzetben volt, hogy példát említsek, Oroszlámos és környéke. Tengernyi víz mentén, melynek időközben kiszárított fenekéből Majdánon a mi korunkban kölessel megrakott hajót ástak ki, állott unir az ó- és középkorban is az a község, mert határában régi edények, kardok s tőrök is találtattak, melyek a gr. Batthyányak régiségtárába kerültek.2) A partosabb helyeken épült községek közt itt-ott szárazföld és üt is volt, a közbeeső vizeken pedig csolnakokon. talpakon vagy kompokon keltek át. Mikor az árvizek megtértek s száraz nyár volt, ezekre sem volt szükség, mert, ilyenkor a rétség széltibe-hosszába járható volt. Priskosék észak-keleti irányban baladva, az ereken és fokokon ki ν ül útba találták a Marost Makónál, lia pedig Csanád felé mentek, még elébb a Csorgó nevű mély fokot, és (a makai határban létezett nem csekély számú ereket és fokokat8) számba se véve, melyek pedig régen vízzel és halakkal bőségesen el voltak látva) a Szárazeret, mely a Marost Vásárhely alatt kötötte és köti össze a Tiszával, s mely jól kiképződött medre és partjai után ítélve az ó-korban vízbőség tekintetében nem sokkal állott hátrább a Körösnél, bár később, magyar neve szerint többször üresen maradt. Ezen keresztül menve azonban mindjárt elérhették utazásuk czélját, a hun király székhelyét, Czernabarától mintegy 80 kméternyi távolságban s másnap déltájban megérkezhettek a jazygok es gepidák tiszántúli földére. a dák határszélére, arra a helyre, melyet késeibb az ugyanott székelő avar khánok óriási kör.· sánczczal jelöltek meg. Ez a hely pedig Hód-Mező-Vásárhely határa s ebben Szőllőspusztának azon része, melyen a Ν'agytatársáncz nevű hatalmas körtöltés fekszik. Ezen vidéken nincs több olyan határ, hol ily tekintélyes körsáncz nyomai felfedezhetők volnának. A helyszínéről szerzett adataim szerint, melyeket községenként benszülöttektől vagy a területi viszonyokkal ismerős más lakosoktól kértem, nem található ekkora földvár sem Szeged, sem Makó, sem Nagy-Szent-Miklós határában, ') Ezt 1874-ben Katona Antal szerkesztette. 2) Fekete Gyula nagy-kikindai lelkésztársam szíves közléseiből. B) Makó határában erek voltak : a Nagy- és Kis-Porgány, Hóró-ér, Disznó-ér, Yékony-ér, Sás-ér. Fokok, melyeket a Maros áradásai láttak el vízzel, a Szent-Lőrinezi, Kalárai, Vályogvetői, Margitai, Mikócsai és Gyilkos fok. (Szőllősi A. makai lelkésztársam szíves közlése).