Századok – 1898
Értekezések - BERZEVICZY EGYED: Berzeviczy Márton erdélyi kanczellár 782
788 s berzeviczy egyEd. sége méltánylásául benső udvarnokának nevezte ki,1 ) háztartása állandó tagjaihoz sorolta, s a benső környezethez tartozókat törvénynél vagy jogszokásnál fogva megillető rangbéli diszszel, előjogokkal s kedvezményekkel ruházta fel. — Ezen diploma Berzeviczy Mártonhoz mint eddig is udvarnokhoz van intézve, s a megszólítás elején a király őt nem csupán kedvelt de »tudós« hívének2) is nevezi, mely körülmény eléggé igazolhatja azon feltevést, hogy nem csupán rangbéli kitüntetés végett, de szellemi képességeinek a király oldalánál leendő érvényesíthetése czéljából is hivatott az ő közvetlen környezetébe. Annál feltűnőbbnek látszik, hogy Berzeviczy alkalmaztatása ez állásban csak rövid időre, talán csak néhány hó tartamára terjedt ki, mivelhogy már a következő évben Angolországban találjuk, hova, mint irja, az erényekben diszlő Erzsébet királynő udvara megösmerésének óhaja vezette,3 ) itt érte őt nagy jótevője, 1. Ferdinand császár halálának hire, s mély fájdalmat keltett benne, melynek ékesen szólló kifejezését adta az ugyanaz évben bizonyára angolhonbóli visszatérése után irt terjedelmes emlékbeszédében,4) mely ugyan eszmegazdaságban s a kifejezés tömörségében nem versenyezhet Forgách Ferencz püspök emlékbeszédével, mely azonban nem oly kizárólag levén a kitűzött dicsőítési eszme általános keretében tartva, élethűbben s természetesebben rajzolja a császár életpályáját, s lelkületének nyilvánulásait uralkodói fényeinek, valamint szintén magánélete eseményeinek kapcsolatában tüntetve elő, annak ösmertetésével egyúttal a kor viszonyainak hu és változatos képét nyújtja, kétségkívül igen érdekes, s a szerző művelt szellemének s tudományos ('ismereteinek kitüntetésére is igen jellemző műnek tekinthető. S itt azon kérdéssel állunk szemben, mily okok. körülmények idézhették elő Berzeviczy Márton távozását Miksa ') >ln familiarem nostrum continuum et domesticum.« 2) Eredetije a K-Lomniczi levéltárban V. 16. 15 63. sz. »Bocto, iideli nostro dilecto.« s) »Versatur in animo sumrnus dolor, ex morte augusti Imperatoris, quem quo verbo apellem non reperio, tum cum in Anglia essem, quo ex Gallia, cupidus visendi aulam serenissimae Elisabethae reginae, omni virtutum genere illustris traieceram, contractus.« ') A már említett frankfurti emlékbeszéd-gyűjteményben ezen beszéd közvetlenül a Eorgách püspöké után következik, mindkettő teljesen egyez a császár fényes jellemének s uralkodása nagy jelentőségének felfogásában, s visszatiikrözteti azon csodálatot, melyet a kereszténység érdekeinek ápolásában s megvédelmezésében való állhatatossága s magán erényeinek kiválósága ébresztett az egész világon, még a barbár népeknél is s egyúttal a ragaszkodás, hűség és liáladatósság érzelmeit, melyekkel mindkét szónok viseltetett iránta.
