Századok – 1898
Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Die Anfänge des Cistercienser Klosters Saar im Mähren und sein Chronist Heinrich v. Heimburg. Ism. –Y. 72
72 történeti 1 rodai,om. Különben nemcsak bogy sok ismeretlen dolgot nem tartalmaz jelen cartularium, hanem még azt sem közli, a mi már ismeretes, ámbár teljes akar lenni. így pl. az- 1223-1234-diki időközből elhallgat valami fél-tuczat oklevelet, köztük olyan érdekeset is, mint pl. azt, melyetFejér Codex Diplomatien sának III. I. 427. lapján közölt, ámbár a közvetlenül utána következőt fölvette gyűjteményébe. KROPF LAJOS. Die Anfänge des Cístercienser Klosters Saar in Mähren und sein Chronist Heinrich von Heimburg. Von Prof. F. v. Krones. Brünn, 1807. Krones ezen legújabb értekezésében a saari cziszterczita kolostor keletkezésének s történelmének kezdetét tünteti fel, jórészt Henrik verses krónikája alapján, mely úgy a kolostor történetének, mint a morvaországi nemesi családok történetének is fontos forrása. Henrik a krónikás maga azonos azon Heimburg Henrikkel, kinek anualesei 1268—1300-ig mennek vagyis ugyanazon évvel végződnek, melylyel a krónika. A két mű közti hasonlatosság s bizonyos közös részeik semmi kétséget nem engednek a fölött, hogy a két mű szerzője egy és ugyanazon személy. A morvaországi czisztercziía kolostorak legrégebbike az 1205-ben alapított welehradi kolostor, melyet félszázad múlva a saari kolostor követett. Keletkezését Polna Jánosnak köszönheti, kinek veje Bocek de Obersess-Obran a kolostort tulajdonkép alapította. Alapító oklevele 1252-ben kelt, első apátja Frigyes a pomuki cziszterczi kolostorból volt. Krones a kolostor történetét egész 1300-ig, a krónika illetve évkönyvek végéig vezeti, aztán áttér az Obersess-Obran család és a vele rokon családok genealógiai viszonyainak tárgyalására. Ezek közé tartoznak a Lichtenburgiak és a Strelic-Strielz-iek, utóbbiak az alapító Botek testvéreitől származtak le. A füzet függelékei közül főleg a második érdemel figyelmet, mely a genealógia fundatuum és az u. n. Chronicon Zdiarense adataival foglalkozik. Az előbbi a verses krónika függelékét képezi s annak alapján az < )bfan család leszármazását adja 1300-ig. Utóbbi tulajdonképen a genealógia fundatorum, a mi t. i. az elejét illeti s aztán folytatja ezt egész 1511. Az Obran család 1312-ben kihalt, s a család egy régi rokon családban a Kunstatti családban élt tovább. Ezen genealógiai kérdés bővebb tárgyalását szerző más alkalomra igéri. Végzetül Heimburg Henrikről, mint az Obran család néhány tagjának nevelőjéről szól. ezzel végzi rövid, de uj, főleg genealógiai adatokban bővelkedő értekezését. —y.
