Századok – 1898
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái - V. 769
778 fraknói vilmos. Ugyanekkor az egri székesegyháznak búcsút, a váczi püspöknek a Rómában való megjelenés kötelezettségétől fölmentést és barátjának Kalmancsai Domokos fehérvári prépostnak fölhatalmazást eszközölt ki, hogy több egyházi javadalmat bírhasson.1 ) Az 1471-ik év első napjaiban, Veronai Gábor és Karai László kíséretében tért vissza Magyarországba.2 ) Veronai Gábor kevéssel utóbb erdélyi püspökké neveztetvén ki, követtársáról is megemlékezett, és káptalanában az ozdi főesperességet adományozta neki,8 ) a mely mellett egyéb javadalmait is megtartotta, a mihez kieszközölte 1Y. Sixtus pápa engedélyét, 1473 végén,4) mikor negyedízben fordúlt meg Rómában, mint királyi követ, ez alkalommal Szántai Mihály budai kanonoktól kisérve. Feladatuk volt kieszközölni, hogy a pápa Mátyásnak a törökök ellen tervezett hadjárata czéljára segítséget nyújtson, a lengyel királyt a fönnálló békekötés megtartására kötelezze, és Veronai Gábor erdélyi püspököt vegye föl a bíbornoki testületbe, melyben akkoron magyar főpap nem foglalt helyet. A pápa, a válaszban, magasztalásokkal halmozta el a király elhatározását ; hangsúlyozta, hogy eddig is nagy áldozatokat hozott a törökök ellen viselt hadjárat czéljaira, de a jövőben nyújtandó segítségre nézve határozott ígéreteket nem tett; ígérte, hogy a lengyel királyt a békekötésben elvállalt kötelezettségek teljesítésére inteni fogja; végre a bíbor ügyében 147(1 júlitis 7-iki'ii elintézett kérvénye: Supplicationes Panli II. Vol. 885 fol. 288. ·) Az 1471 január 14-ikén kelt pápai irat: Monumenta Vatican«. VI. 84. 3) 1473 deczember 11-ikén elintézett snpplicátiójában így czímezi magát : » Nicolaus Johannis lector ecclesie Waciensis ac archidiaconns de Fzd in ecclesia Transilvanensi, in presenciaruni per illustrissimum regem Ungarie ad sanctitatem vestram et sedein apostolicam orator destinatus«. (öupplicationes vol. 928 fol. Ill t.) 1474 január 12-ikéii Rómában kötelezvényt állítván ki az Erneszt Zsigmond pécsi püspök által fizetendő dijakról, erdélyi főesperesnek czímezi magát. (Koller. História Episcopatus Quinqueecclesiensis. "IV. 360.) ') Az imént idézett supplicátio alapján. — Ugyanakkor a váczi káptalan tagjai részére a végrendelkezés jogát eszközölte ki. (i. 11.)
