Századok – 1898

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Mátyás király magyar diplomatái - V. 769

772 fraknói vilmos. egy tekintélyesebb állású magyar követet indítson útnak Kosztolányi támogatása végett. Vezsényit bízta meg, hogy Yelenczében, Ferrárában, Florenczben és a pápai udvarnál, a segély mielőbbi megajánlása ügyében, lépéseket tegyen.1

) Részletes utasítással látta el, melynek irálya és hangja szembetűnően mutatja, hogy ő maga fogalmazta azt.2

) Yezsényi junius első felében érkezett Yelenczébe. Itt előterjesztésében királya köszönetét fejezte ki a dogé jóakaratáért és ragaszkodásáért, a kereszténység és különösen Magyarország megmentése érdekében kifejtett fáradozásaiért, — biztosítván arról, hogy Mátyás mindennemű viszontszolgálatra kész. Azután előadta azon körülményeket, a mik az ő küldetésére okul szolgáltak. »0 felsége — így szilit folytatólag — semmit sem mulaszt el a maga részéről, hogy a törökökkel szemben sikeres ellenállást fejthessen ki; elődei és különösen atyja nyomdokaiba lépve, a kereszténység javát, s ezzel kapcsolatos saját érdekeit soha sem téveszti szem elől. Minden gondolata ide van irányozva. A császárral és egyéb ellenségeivel békealkudozásokat folytat, és ezek sikerének előmozdítása végett nem riad vissza áldozatoktól, csak azért, hogy szabadabban fordíthassa erejét a törökök ellen. »A királyi felség a köztársaság magyarországi követétől értesült, hogy előbb küldött követét (Kosztolányit) ő fensége a berezeg szívesen fogadta, vele a keresztény hit érdekeiről bizalmasan, barátságosan tárgyalt, a pápa ő szentségét pedig fölkérte, hogy addig is, a míg a keresztény hatalmak tervezett nagy hadjárata létrejő, ő felségének legalább olyan pénzsegélyt nyújtsanak, mely 8000 lovas eltartására elegendő, s a köztársaság hozzájárulását ajánlotta föl, ámbár rá is a törökök elleni védekezés nagy terheket ró. 0 felsége mindezért köszönetet mond, s egyúttal azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a köztársaság a kereszténység érdekében jobb czélra áldozatokat ') A velenczei dogéhoz, a ferrarai herczeghez, a florenczi köztársasághoz, II. Pins pápához, a bíbornoki colléginmhoz és Carvajalhoz intézett királyi ajánlólevelek, dátum ílélkül, M. L. I. 23—25. «) Epistolae Mathiae Corvini. I. 74—82.