Századok – 1898

Tárcza; Önálló czikkek - Tóth Lőrincz: Válasz 753

754 tárcza. Batthányi Lajost s Kossuth Lajost kísérve, fe nagyszámú, a küldöttséghez nem tartozó országgyűlési követ, és százakra menő országgyűlési ifjúság által kisértetve, Pozsonyból a már akkor teljes forradalomban levő Bécsbe felment, István főherczeg nádor jelen nem volt. Nem tudom bizonyosan, mely napnak, mely órájában, —- de valószínűleg úgy, mint Beschauer részletesen s körülményesen megírta, márcz. 14-kéil estve, — a feliratnak a főrendiház által történt egyhangú elfogadtatása után, a küldöttség zömétől elkülönítve, s gyorsfutár által hozzá intézett rendelet folytán, sietett oda. — Bécsben a főherczeg nádor a Burgban volt szálláson, gróf Batthányi Lajos, Kossuth Lajos s gróf Teleki László a Károly főherczeg czímű belvárosi fogadóban laktak, hol a küldöttség mint központban s mintegy főhadi szálláson, hivatalos tanácskozásait tartotta ; a küldöttség tagjai a fővárosi különféle fogadókban szálltak meg tetszésük s a lehetség szerint. Helyesen irja tehát Gratza György a »Magyar szabadságharcz« I. kötetének 154-ik lapján. Rescliauernek adva igazat, hogy az országos küldöttség márcz. 15-én reggel külön gőzhajóval indult Bécsbe ; István főherczeg pedig már az előző estvén (tehát márcz. 14-kén) gyorsfutár által felszólíttatva, kocsin utazott oda. azonnal a Kossuth-féle feliratnak a főrendi táblán keresztülvitt egyhangú elfogadtatása után, mely tudvalevőleg, főképpen a bécsi és pesti hírek megdöbbentő hatásának volt köszönhető. Ennek az utazási időkérdésnek csak annyiban, lehet történelmi fontossága, ha abból a nádor főherczeg eljárásának korrektségére vonatnék alaptalan következtetés. — De a fiatal nádor ez eljárása egyáltalában nincs ellentétben az országgyűlési határozattal, mely őt nevezte ki a küldöttség vezérévé. Ez ugyanis nem jelenthette azt, hogy a nádor okvetlenül együtt utazzék a küldöttség zömével, hanem csak azt, hogy azt Bécsben a király elé vezesse, a mit a felmerült s csak nehezen legyőzhető akadályok ellenében, melyeket az udvari kamarilla gördített elébe, híven teljesített is. Csak a kik szemmel látó tanúi voltak a főherczeg bátor kötelesség teljesítésének, melyet, mint Magyarország nádora, az uralkodó s a nemzet közti közvetítő szerepében, a dynasztia többségének neheztelését vonva magára, ez alkalommal kifejtett, méltányolhatja kellőképpen a siker akkori kivívásában szerzett nagy érdemét. Tóth Lörincz. III. Följegyzések a magyar szabadságharczból. Ily czíin alatt egy volt táborkari honvédtiszt, kinek már többször találkoztunk ugyan azon lapban érdekes czikkeivel, tett közzé a »Vasárnapi Újság« f. évi 1—6. számaiban egy képekkel