Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Gombos Ferencz: Az 1437-ik évi parasztlázadás története. Ism. Dékani Kálmán 738

történeti irodalom. 739 Az oláhokat kell értenünk; nem nagy szerep jut ugyan nekik e lázadásban, de részük volt benne, hiszen oly területekre is kiterjedt, melyeknek lakossága ekkor már nagy részt oláh volt. A munka 9 fejezetre osztva tárgyalja az 1437-ik évi pórlázadás történetét u. m. 1. Bevezető rész. 2. Az erdélyi magyar jobbágyság helyzete a lázadás kitörése előtt. 3. Az erdélyi oláhság helyzete a lázadás kitörése előtt. 4. A hussitismus elterjedése hazánkban és Marchia Jakab inquisitorsága. 5. Az 1427-ik évi unió és az alsó-fehérmegyei lázadás. 6. A szamosmenti lázadás kitörése és a bábolnahegyi csata. 7. A kápolnai unió s a lázadás további története egészen Kolozsvár visszavételéig. 8. A budai zavargások. 9. Befejező rész. A bevezető rész a lázadás irodalmát ismertetve, szemelvényeket ad több egykorú és későbbi műnek ide vonatkozó részeiből. Idézi a szászok egykorú jegyzőkönyvének illető sorait, Heltai, Petthő és Huszti András krónikájának a lázadást leiró részeit. Engel és Fessier jellemzései és az ő befolyásuk alatt iró Szalai, Kővári műveiből kiszakított sorok közlése után pedig a veliik ellentétes állásponton levő Horváth Mihály, Jakab Elek és Szilágyi Sándor elbeszélései vannak felsorolva. Utóbb említettek az oláhok mellett már a magyarokat is szerepeltetik a lázadásban, mig Hunfalvy Pál már főként csak a magyar parasztokat hiszi részeseknek a felkelésben. A Hunfalvy álláspontjára helyezkedik a szerző is művében, ő is az oláhságnak másodrendű szerepet juttat. A magyarok után az oláh történetírók, igy Odobescu, Balcescu és Papiu műveiből közöl kisebb-nagyobb részleteket. Nem idézett minden írót Gombos úr, de ennyinek idézése is igen sok volt. A hány idézet, ugyanannyiszor van ismételve és különféleképen előadva az 1437-ik évi pórlázadás története. ítéletében önálló akar lenni és talán épen azért közölte mások véleményeit, hogy igy a saját felfogásának függetlensége annál inkább kitűnjék. Pedig nem egy tekintélyes irónk állítását kellett megdöntenie és mint a tárgy alapos ismerőjének, ez sikerül is Gombos urnák. A 2-ik fejezet a magyar jobbágyság viszonyaival foglalkozik. Végig halad a jobbágyok történetén Károly Róberttől kezdve, Nagy Lajos és Zsigmondig. A nép helyzete mind terhesebbé válik a földesúri önkény és a papság kapzsisága miatt. Midőn a püspök a fizetni nem tudókat kiátkozza, ezzel a nép hite is megrendül és a huszita papok tanait annál nagyobb buzgósággal hallgatja meg, mert ezek anyagi reményekre is feljogosítják. Az oláhsággal is foglalkozik a munka (3. fej.). Szól 47*