Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - V. és bef. közl. 693

7(12 SZÁDECZKY LAJOS. a nekik rendelt élések terminusa elmúlt) hozzá, mint fejedelmükhöz visszabocsátása érdekében1

.) Harmad nap (aug. 25.) kapott rá szóbeli választ követe Orlai által, hogy akár ide hozatják az erdélyieket, akár ott hagyják, egy havi élésöket kiadják; de ha ide kívánja őket, legyen kezes értök, hogy senki közülök el nem szökik. Orlait csakhamar visszaküldte a vezír kapujára azzal az önérzetes válaszszal : az hogy ő kezes legyen, nem illik sem az ő fejedelmi méltóságához, sem az erdélyi nemesekhez; azok nem tolvajok, nem gyilkosok; ha ki elmenne is köziilök, nem menne másítva, hanem török császár örökös országában; azok semmit sem vétettek, a császár hűségében, szolgalatjában lévén ; ha kik rosszat cselekedtek, azokért ezeket nem okozhatni, sőt, ha ezt a dolgot vagy a mellette lévő erdélyiek, vagy az országban lakók meghallanák, még inkább elkeserednének.2) A vezír úgy határozott, (aug. 26.), hogy az erdélyiek a hadjárat végéig maradjanak Szófiában, mivel sem a fejedelem kezes lenni érettek nem akar, az útak is veszedelmesek s az idő is eltelt, Skerlet basa, a ki ezt Orlai által tudatta, izente. hogy Thököly, mint fejedelmük, írasson egy kérvényt érdekükben, elmondván részletesen helyzetüket, Thököly a szerint cselekedett s Komáromv Jánossal megfogalmaztatta (aug. 27.) a kérvényt, melyben az erdélyiek sajnálatos helyzetét leírja és segélyt sürget. Előadják ebben hogy immár négy éve, hogy Erdélyből az országnak feles számú becsületes, úri, fő, nemesi rendei hatalmas császárhoz való igaz hűségekért minden jószágokat, feleségeket, gyermekeket elhagyván, magok szabad jó akaratjokból édes liazájokből kibujdostanak ; kiknek egy része ma is mellete van (Passaroviczon), más részit pedig (kik közül sokan szegődött szolgái) a tavalyi vezír Szófiába vitette, a hol le nem írható szükségben élnek, mindenükből kifogytak, nagyobb részint lovokat, fegyvereket eladták, rongyosak, senkinek köziilök egy pénze, egg falat kenyere nincsen, ugy hogy félő, hogy éhen halnak szegények. Thököly ezt közönyösen nem nézheti, már csak azért sem, mert ő a vele Erdélyben járt szerdárral és tatár szultánnal együttesen mindenkit biztosított, hogy a kik a szultán hűségeért hazájokból kibujdosnak, rangjukhoz méltó ellátásuk lesz. Kéri azért a vezírt, hogy méltóztassék szegényekről megemlékezni s mind a mellette lévőknek, mind a Szófiában olyan szegénységben, reménytelenségben sínylődőknek ételeket, ruházat jókat, költ>) U. ott 466. 1. ») Thököly naplója 480. 1