Századok – 1898

Hivatalos értesítő - A M. T. Tört. 1898. szept. 22-én tartott vál. ülés jegyzőkönyve - 683

()88 LOVAS IMRE. lőzzük, — vájjon kire gyakorol valami mélyebb benyomást, kedvező vonzerőt ! ? Hiszen csak a lift, pontos és lelkiismeretes Pauler történetébe kellett volna bepillantania, — hol Endre és ha Béla közt pompás párhuzamot vonva, mindkét alakot jól magunk elé képzelhetjük. »Nagyobb különbséget — igy szól — mint a mi az ötven felé járó apa és a fél gyermek, de férli lelkű hu közt volt, — képzelni sem lehet! — « Már bocsánat a különben ügyes kezű elismert festőtől, de ez a harmincz évesnek látszó, fekete arczu, keleti hadfőnöknek rajzolt alak — nem a mi általunk ismert és sokkalta élénkebb képzeletünkben élő s a bulla idejében tehát jó ötvenesnek mondott II. Endre király ! Hejh, — Berzsenyi, — tudta őt, a nemesi kiváltságok ősapját élénk képzelettel dicsőíteni. — a királyban a törvényt, a törvényben a nemességet, a nemzet színét, virágát emelve ki, midőn dalolta érczhangu lantján : » Andrásnak ragyogó napja le nem menend ! . . Az aranybulla szinte több mint egy félezreden át volt a nemzet életének egyik fő ütő ere — megállapítván hosszú időre a nemesi kiváltságos osztályt — s rá alapítva a régebbi idők politikai hatalmát, — illik-e erről a törvénynek alig egy ötven évi elenyészte után — róla és a régi Magyarországról egyszersmind ily alacsony szempontok szerint megemlékezni, -mint a kép e része mutatja ! ? Felhozzák a bírálók, hogy mily szép és találó, hogy Jantyik képére román templomot rajzolt, román stílű széket; a király kezébe pedig — ez idők szokása szerint olvasót adott, — mind szép, — de mi e dolgoknál kissé magasabbakat is várunk, — sa képen a történelmi mélyebbb és helyesebb felfogásnak egy és más jeleit kutatjuk ! . . . Nem szeretnénk felettébb hosszak lenni e festmény elemzésében, — de hisz az oly szép, előkelő helyre van szánva* mint hazánk politikai életének temploma : az uj parlament, -méltán szeretnénk tehát annak falán egy minden tekintetben sikerült s történetileg is helyes, alapos műben gyönyörködni ! Azért is csak pár szóval utalunk még arra, hogy ily hibásan, rósz, gyönge alapon kezelvén a király alakját a festő* már e tényből folynak a király környezetének is szintén hibásan felállított alakjai. Hiszen ha a király le van sülyesztve, ép ilyenné kellett egész természetesen tenni környezetét is, — hiszen különben