Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Benko Imre: Arany János tanársága N.-Kőrösön. Ism. B. F. 60

61 történeti 1 rodai,om. fa-kanapén. Ez utóbbiak közt volt egy középtermetű, rendkívül szelíd nézésű, szép kajla bajuszú ember, ki egy Julius-Caesart adott a kezembe, hogy abból fordítsak ; s pár sor elemzése után, látva hogy jól megy, bátorító szavakkal elbocsátott magától s társaihoz fordulva mondá, hogy ez egészen rendben van. Ez volt Arany. Buzgó tanítványa voltam s rendesen ott ültem pár lépésre tőle. Ekkori kinézéséhez legjobban hasonlít az az arczkép, a melyet Arany László a költő halála után Horovitzczal (úgy tudom, fotográfia után) festetett; s ehhez húz az Arany szobor feje is. Ugy gondolom, ő is szívelhetett. Mikor a VII. osztályban a halotti beszédet magyarázta s a »könyörgés« két első szavára (Scerelmes bratyni) került a sor, a másodiknál így szólt: »bratym, ez tót szó, = fráter; ugy látszik, a magyarnak akkor még nem volt barátja, csak komája vagy czimborája; vagy ha volt is, a brat hamarabb a szájára jött a papnak és ezt használta. Már csak azért is szívesen bizonyítanám magyar szónak, hogy ne mondják, hogy a kis Baráth tót.« S a sziv-, jóság és humor melege aranyozta be egy pillanatra arczát és játszott szemeiben, melyekkel egy pillanatig merőn ránk nézett — s azután folytatta a komoly előadást. Máskor, akaratlanúl mély meghatottságot idéztem elő nála. Tompának a »Művészet és a pályabér« czímű költeményét szavaltam, melyben Tompa bár kissé elnyújtottan, de néhol nagy költői erővel festi, miként pusztul el a lángész (a költő, a festő, a zenész) a nemzet közönye miatt. Láttam, hogy a szavalat folyamán Arany arcza mind jobban elborúl, majd egyik kezével eltakarja azt s a végén mintha szemei nedvesek lettek volna. S míg máskor, egy-két felszóllitott tanuló megjegyzései után, ő maga szokta a bírálatot több vagy kevesebb részletességgel kimondani : most a helyeslő bírálatokra csak fejével intett, hogy jól van. Bizonyára sok minden eszébe juthatott : barátjának, Petőfinek hányt-vetett sorsa, mig élt ; saját élete hányattatásai, meg talán a mű írójának bajai is. A. verseket, persze, bőségesen irtani : kihagyott feladatul is s magán bűzgóságból is. Előttem vannak a fakult füzetek az ő megjegyzéseivel, melyek hol tréfásak, hol komolyak. A kis deák Phoebus palotájának leírásában zengé: Úsznak a Néreidák ; némelyek halra hasalva Úsznak, vagy pedig a sziklán száradnak a napnál. Arany, a száradnak mellé, oda veté a márgóra: »Mint a sóshal?« — Máskor »Az árva« igy énekel: Mező fűve a vánkosom Csillagokkal takaródzom.