Századok – 1898

Tárcza; Necrológok - Télfy Iván † 655

656 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63.* ték őket s a rend szabályaival sem voltak ismerősök. A mint megerősödtek — és ehhez nem sok idő kellett — sa különben is nagy és gazdag alapítványi birtokokhoz még többet (Borsa falut, 12 tanyát és sok erdőt stb.) szereztek : készültek a felekezeti béke megbontására. Theologiai tételeket irtak és nyomattak ki, melyekben azt bizonyították, hogy a hagyomány épen olyan hitelt érdemel, mint a szentírás s azokat a protestáns lelkészeknek is megküldték. Ezek ugyan nem mentek lépre s a nyilvános hitvitából, melyet ezáltal terveztek, nem lett semmi s maguk között kellett megtartaniok ; de mégis e provocálás ingerültséget keltett. Veszedelmes játék is volt, mert, hiába, a protestantismus erős volt még akkor Erdélyben s a protestánsok szintén elvük gyanánt vallották azt, a mit Báthory alapítólevele így fejezett ki : cuique ius suum reddatur. A méltányosság ez érzete indította őket, hogy beleegyeztek a jezsuiták betelepítésébe s később is, bár elég okuk lett volna erélyesebb föllépésre, az 1584. és 1585. országgyűlésen csupán azt követelték, hogy a mint a fejedelem igérte,a jezsuiták csak tanítással foglalkozzanak. De mert a vallási béke fenntartására tett minden kísérletük hiába való volt, a torsalkodásnak 1588. kiűzetés lett a vége. Ezután még többször visszatértek és újra kiűzettek. A rend válságos helyzetében természetesen az iskola is osztozott s a tanítás is gyakran szünetelt. Nem követjük tovább szerzőt a rend történetének vázolásában, bár készséggel elismerjük, hogy a szerző tárgyánál maradva csupán a rend történetének helyi vonatkozású részleteit állítja össze, valamint azt is, hogy művében nem egy új és érdekes adatra akadunk. Különösen becsesek az iskolai drámákra, a színi előadások költségeire stb. vonatkozó adatok. Az 54—56. lapokon egész bibliographiai fejtegetést találunk a kolozsvári jezsuita könyvnyomda nyomtatványairól. Szintén becses a 61 — 76. lapokon közölt betűrendes kimutatás a Kolozsvárott működő jezsuitákról s irodalmi működésükről. A munka rendszerére vonatkozólag, nem megrovásul, mint inkább megszívlelésül és esetleg az 1900-ban megjelenendő monographiánál figyelembevétel végett megjegyezzük, hogy a latin szövegű alapító okleveleket s a szövegbe illesztett névsorokat és kivonatokat helyesebb lenne külön mellékletben vagy jegyzetek gyanánt közölni, hogy a szöveg összefüggését ne szakítsák meg. A győri bencésrendi főgymnasium történetének második része szintén e napokban jelent meg. (Az első rész ismertetését 1. e folyóirat idei évfolyamában 164—167. 1.) Ε rész a gymnasium külső és belső történetét 1774—1802-ig s a királyi-püspöki convictus történetét foglalja magában s szerzője Acsay Ferencz gymt