Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Deutsche Reichstagsakten unter Kaiser Karl. V. Ism. Kropf L. 645

648 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63.* / Április 8-án azután a kormánytanács jelenlétében a követek előadták megbízatásukat. Cuspinian könnybe lábadt szemekkel, fuldokló hangon emlékezett meg az öreg császár haláláról. Azután rögtön áttért a császárválasztás ügyére. A jelenlevők arczkifejezései után ítélve, a követ azt hiszi, hogy jó benyomást tett szónoklata. De mivel a prímás lábbaja miatt nem időzött Budán s nélküle mitsem végezhettek, elküldték Balbit Esztergomba Károly levelével, hogy Bakócznak elmondja a követség ügyét s kikérjék véleményét. O, mint egy a lengyel királyhoz febr. 6-áról intézett levélből tudjuk — szerzőnk közli szövegét — már ekkor Károly párti volt és Zsigmondnak is, ki szintén véleményadásra szólította volt föl őt, azt ajánlja, hogy Károlyt támogassa. A pécsi és váczi püspököktől sem kellett félniök, volt Károly-párti elég a kormánytanácsban is, csakhogy pénz nélkül nem igen lehetett egyeseket tettre sarkalni, mert már elterjedt volt Magyarországban a hír, hogy Károly óriási pénzösszegeket tett le a németországi kereskedőknél korteskedési czélokra s azért sokan fenték fogaikat a kövér konczra. A követek tehát nem tehettek mást, mint »super hac re cogitare . . , ut nihil cpiod ad dignitatem pertineret principis nostri (Karoli) obmitteremus et tempori nos accommodaremus.« Hogy mint vélekedjék az olvasó az »ingens pecuniarum thesaurus«-ról, melyet Károly a német kereskedőknél állítólag deponált, arra dr. Ehrenbergnek Das Zeitalter der Fugger czímű, nemrég megjelent munkája adja meg a feleletet. Végre április 13-án megadták a követeknek a választ. A magyar király mindenekelőtt emlékezetbe hozta nekik, hogy mit igért neki 1515-ben Miksa császár; miután azonban ez utódjának megválasztásában másképen határozott »ob fraternum aniorem et charitatem« Lajos nem fogja ezen elhatározás ellen adni szavazatát. Ha azonban — mentsen ettől az Isten nem Károlyt jelölnék ki császárnak, úgy inkább II. Lajos, mint a franczia király legyen megválasztva császárnak. Anna királyleányt illetőleg pedig azt akarták a magyarok, hogy Károlynak legyen feleségévé. ».Unico consensu« azután elhatározták, hogy Brandenburgi György menjen el a császárválasztó gyűlésre és Lajos király nevében Károlyra szavazzon. Egyidejűleg legyen szószóló Anna ügyében is. Mindeddig meglehetősen simán folyt az egész dolog. Az egyedüli nehézségek csak a megbízó levél mily formában való kiállítása és a magyar és cseh pecsétek hová helyezése körül merültek föl, melyeket részletesen beszél el a jelentés. Míg így a királyi kanczelláriában az illető okmány külső