Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Magyarország 1848–49. évi függetlenségi harczának katonai története. Ism. Hegyesi Márton 635

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63.* zetes ülésről az I. k. 58. és 59. lapjain azt írja, liogy a nemzetgyűlés a szigorú törvényesség útjáról a körülmények nyomasztó hatása alatt lépett le, s hogy a;; a bécsi köröknek Magyarország jogos érdekeit tekintetbe nem vevő eljárása által menthető némileg, tagadhatatlan lévén egyébként is, hogy a hazának a fenforgó viszonyok között rendkívüli intézkedésekre volt szüksége; s azon kötet 116-ik lapján felemlíti, hogy a jarkováczi borzalmas éji liarcz alatt majdnem 300 dicső honvéd lelte halálát, a III. k. 112-ik lapján metsző gúnynyal jegyzi meg, hogy Héthársnál orosz forrás szerint a magyarok 300 halottat vesztettek, tehát aligha nem többet, mint a mennyi a harczban részt vett, s a 250-ik lapon megemlítvén, hogy a Ramberg vesztesége az ó-bessenyői ütközetben 1 halottra és 12 sebesültre rúgott, ellenben a magyarok csupán foglyokban 700 embert vesztettek, hangsúlyozottan utána teszi : »természetesen osztrák forrás szerint,« Hogy katonai olvasókra számított műve megírásakor a szerző, annak kétségtelen bizonyítéka a sok műszó, például : harczalakzatba tagozott, laktábor, tartalékviszonyban felvevő állás, szerelékei, szemrevételezés, tümür csatarend, menetteljesítmény, laktáborkörlet, állományilletékes, oldalazva stb., melyek a munka zavartalan élvezését a laicus olvasó előtt megnehezítik. A 111. k. 3 81-ik lapján levő második mondat pedig egészen érthetetlen, de ez, azt hiszem, valami ki nem javított· sajtóhibá ból származik. Szépen s fokozatozatosan pragmatice tünteti fel a szerző honvédelmi szervezkedésünket s szakértői kézzel csoportosítja az I. k. 146 -153. lapjain a Windischgrätz betörése idejében egymással szemben álló hadakat. S kimerítően lerajzolja az összes liarcztéri eseményeket is, s ezzel megfejti mindkét azon feladatot, melyet Gelicli maga elé tűzött volt, megfejti azonban a nélkül, hogy a honvédelmi szervezkedést a liarcztéri eseményektől elkülönítetten tárgyalná, mi a munkának csak előnyére válik, sokkal érthetőbb s áttekinthetőbbé tévén így egyes fontosabb események leírását, Különösen művészileg dolgozza fel s domborítja ki a déli és az erdélyi harcztereken a szabadságharcz végső korszakában lezajlott eseményeket s a szőregi és temesvári csatákat. S ezek rajzolása közben többnyire helyesen és találóan bírálja az egyes szereplők tényeit. Kossuthnak a szerb küldöttséghez intézett válaszát például (I. k. 16.) mindenesetre túlhevesnek minősíti; Csernovicsról azt mondja (I. 18.), hogy a szerbek ellenében nem igen fejtett ki kellő erélyt; Bechtold kineveztetését szerencsétlen választásnak minősíti (I. 22.); Kossuth július 11-iki