Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színház és színészet története. Ism. Márki Sándor 632

«34 TÖRTÉNETI IRODALOM. A társaság 1803. ápr. 16. nj alkotmányt nyert, hogy nemzeti s erkölcsnemesítő feladatának annál jobban megfelelhessen »Nyelv nélkül nincs nemzet« jegyezte meg a bizottság jóval Kölcsey és Széchenyi előtt, már 1803. ápril 5-én. 1807-ben Λ pesti, és 1810-ben a debreczeni színtársulatok megalakításával a kolozsvári tényleg a hazai színészetet alapította meg. Az állandó színház számára a bizottság Szacsvay Sándortól, az írótól, már 1802. május 27-én megvásárolta a szükséges telket, melyet azonban sohasem vehetett birtokába. A még 1802. január 17-én megkezdett gyűjtések azonban 1808-ig 14,000 frtot hozván be, a bizottság Alföldi Antallal még 1803. szept. 10. megkötötte az építési szerződést, s az ev. ref. kollégiumtól a Bei-Farkas utczában 5000 frton 1803. jul. 13. megvett telken augusztus végén meg is kezdte az építést, mely azonban, bár 1811, febr. 18. az erdélyi országgyűlés külön bizottságot küldött ki ez ügyben, s junius 26-án az építés költségeit a birtokos nemesekre rótta ki, csak lassan haladt -előre, 1810—20. közt pedig a német színészet is újból tért foglalt. A főkormányszék azonban 1820. május 15-én b. Kemény Ferencznek meghagyta a színház mielőbb való befejezését s Kolozsvár városa jun. 9.—10. a szükséges kölcsönt megszavazván, a munka most már lázasan folyt s 1821. márcz. 12-én »az első magyar nemzeti színház ragyogó fénynyel s Erdély összes előkelői jelenlétében« nyílhatott meg. Szerző, ki idáig 278 lapon igen részletesen mondta el a színház történetét s oly tanulságos első küzdelmeit, hasonló alapossággal vázolja az állandó színház első tíz évet s a főúri részvénytársaság és az egymást fölváltó társulatok működését, midőn egy Déryné, Egressy, Fáncsy, Laborfalvy Bóza •és Lendvay szereplésének idejében már Wolf és Slezák czirkuszának lovait is a színpadra vitték, hogy egy kis jövedelemre tegyenek szert, A »forradalom« előtt való idők igazgatói közül az egyik azt is megtette, hogy öt kövér sertést sorsolt ki a nézők közt. 1846-ban azonban Szerdahelyi igazgatása alatt a közönség ily méltatlan fogások nélkül is buzgón látogatta a színházat. Magának a szabadsághareznak első éve nem hagyott mélyebb nyomot a színház történetében; a második évben a függetlenség kimondását 1849. ápril 21-én a »Kétfejű sas halála« czímíí allegóriával s Petőfi több költeménye elszavalásával, a forradalom leveretését pedig, gr. Clara-Gallas erdélyi főhadparancsnok tiszteletére, szept. 6-án »A hős érdeme« czímíí allegóriával ünnepelték. Ferenczi rendkívüli pontossággal állítja egybe a színház belső ügyeire, számadásaira s különösen az 1841—3. évi