Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - IV. közl. 621

THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. 623 temetetlenül. Ez az elhagyott holttest mentette meg őket. Cserei ugyanis látván a közelgő kuruczokat s megpillantván a holttestet, felkiáltott: »Ahol jönnek a kuruezok, álljunk meg, ezt a testet kezdjük temetni.« Társai kaptak rajta, leszálltak lovaikról s karddal, baltával ásni kezdték a fagyos földet. A kuruezok előnyargalván éktelen szitkokra fakadtak, hogy »szöktök ti most ilyen s ilyen teremtették, de majd megtanítunk.« Az erdélyiek nem árulták el félelmüket, hanem bátran megfeleltek, erősítvén, hogy bajtársuk holttestét akarják eltemetni.1) A kuruezok elhitték s nem háborgatták őket, hanem tovább ügettek, meghagyván, hogy siessenek utánok, mert a német be akar jőni Thököly után s mind ott vesznek. Csereiék a holttestet eltemetvén, még jobban siettek Törcsvár felé, bár rájok esteledett. Soha oly hideget nem szenvedtek. mint azon éjszaka. Törcsvárnál aztán (a hóvá jan. 4-én érhettek) a németek eléjök jővén, mindenöktől kifosztották őket. Maga Cserei vagy 300 frt ára kárt szenvedett, csak készpénzét 100 forintot vettek el, fegyvereiket is mind elszedték s aztán elkísértették Rozsnyóra Gabriani őrnagyhoz, onnan Keresztyénfalvára s este későn érkeztek Feketehalomba Veterani tábornokhoz. A németek az úton mindenütt szidalmazták, még a falusi szász asszonyok is kővel hajigálták s kurucz kutyáknak. tolvajoknak nevezték őket. Szerencséjükre Veterani, a főhadparancsnok, ismerte Csereit, még abból az időből, midőn ez Teleki apródinasa volt s részint ezért, de valószínűleg okos számításból is (a többi kuruezok visszaédesgetésére) »nagy becsüléttel« fogadta a megtérőket s kérdezősködvén Thököly dolgairól, elszállásoltatta, jól tartatta őket s másnap (jan. 5.) felesketvén mindannyiokat a császár hűségére, békével kit-kit lakóhelyére haza bocsátott.2) Az erdélyiek nagyobb része tovább is kitartott Thököly mellett, tűrve, szenvedve és remélve. Havasalföldre visszatérve még nagyobb szükséget láttak, mint azelőtt. Még a határszélen Hosszúmezőn kitört e miatt az elégedetlenség és lázongás." Jan. 5-én »nagy gyűlés és zsibongás« volt ott »a nagy szükség miatt«.3) Némelyek megunva a nélkülözést, még innen is megszöktek (jan. 7. éjjel), de nem mind volt oly szerencsés, mint ') Mi is noha bizony féltünk, bátran felelénk: »Hazudtok ilyen s ilyen fiai. hiszen látjátok, ezt a szegény legény holttestét akarjuk eltemetni, mert mi is meghalhatunk igy, mint e, s jó leszen, ha valaki eltemeti" testünket.« (Cserei 216. 1.) 2) Cserei históriája 217. 1. ') Almádi naplója 727. 1.