Századok – 1898
Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Magyar udvari kanczelláriai levéltár II. és bef. közl. 42
TAGÁXYl KÁROI.Y, A MAGYAR UDVARI KANCZELLÁRIAI LEVÉLTÁR. 53 részint olyanok, a melyek csak a kanczellária újjászervezése óta keletkeztek. Ilyen másoló könyveket nyitottak a különböző elvi határozatok (Libri Normalium et Dignitatum) részére 1773—1789. 11 kötetben és (Normalia) 1824—48-ig 16 kötetben, mely utóbbi voltaképen 16 csoportot képez : a hivatalnokok, úrbér, posta, igazságszolgáltatás, illetékek, országgyűlések, közigazgatás, városok, tanítás, vallás, bűnügyek, egyházak, kereskedelem, hadi biztosság, közegészség és zsidók ügyei szerint, és a legfelsőbb elhatározásoknak (Altissimae Resolutiones) 1784—1848-ig 43 kötetben, valamint 1861 — 1866-ig. Mindezek a kanczelláriai levéltár újabb anyagának könnyebb áttekintését teszik lehetővé. Végül külön tartották nyilván a kanczelláriához intézett folyamodványokat, melyekről a folyamodók neveit s az elintézés körülményeit tartalmazó indexek (Bescheide-Büclier) 1827 — 1847-ig terjednek, 20 kötetben. Külön őriztetnek a letétek, vagyis azok az iratok, a melyeket az egyes magánfelek nagyobb biztosság okáért a m. udv. kanczellária levéltáránál deponáltak 1771-től 1848-ig, illetve 1861-től 1866-ig. Ezek többnyire végrendeletek, szerződések, leltárak stb. Van itt még két csomag politikai följelentés, sőt még ingóságok is, pl. irótábla, családi bot, stb. Mindezeket csak 1887-ben kaptuk vissza az ő felsége személye körüli minisztériumtól. Ugy látszik, ide tartozik az a 21 darab eredeti nemeslevél is 1646—1821-ig, mely az osztrák belügyminisztériumtól került vissza 1862-ben. VL Az első magyar független felelős minisztérium életbeléptetésével a kanczellária feloszlattatván, ügykörén az egyes minisztériumok osztoztak meg. Bécsben csak egy minisztérium székelt : A magyar k i r. külügyminisztérium, melynek hivatalos ügyiratai 1848. ápril 14-étől november 10-éig, 1 —3681. számig 16 csomóban őriztetnek a megfelelő mutatóval. Eszterházy Pál herczeg miniszter, fölségelőterjesztéseiben magát kezdetben csak a Fölség személye körüli miniszternek, de azután csakhamar m. kir. külügyminiszternek írja, s így czímezik őt kezdettől fogva nemcsak a magyar, de az összes osztrák főhatóságok, sőt maga az osztrák külügyminiszter is. Az utolsó ügyirat : a november 10-én kelt tiltakozás az «lien, hogy a bécs-városi cs. kir. parancsnokság központi bizott-