Századok – 1898

Értekezések - KVACSALA JÁNOS: II. Rákóczi Ferencz porosz összeköttetései 577

586 KVACSALA JÁNOS. Lithváuiában lenne hálás embere, lengyel érdekeinek híre, ki »à nostre sainte religion« érdekében való folytonos fáradozásait támogatná. Csak arra kell gondolnunk, mit Jabl. leveléből feljebb idéztünk, hogy e »jóakaró« levélre a választ, mely nincs meg, kitaláljuk. —· He a fejedelem későbbi leveléből x) még közelebbről is megismerhetjük. Jabl. átlátta, hogy a levél maga a fejedem műve, de úgy terjesztette azt a miniszterek elé, mintha nem tudná; a válasz volt, hogy a feltételek Bécsbe közlése a király érdekeivel ellenkeznék, mire Rákóczi maga helyeselte, hogy az ügy tovább nem ment; s köszönetét küldte Bartholdy, bécsi porosz követnek őszinte jóindulatáért. Valószínűleg közölte volt Jabl. a fejedelemmel is a császár válaszát a porosz követeknek, kik azelőtt Rákóczi ügyében közvetíteni akartak, — mert ugyan e levélben Rákóczi kijelenti, hogy a válasz annyira megegyez a véleménynyel, melyet magának a bécsi udvarról alkotott, hogy nem kételkedik benne. De ő -úgymond —· azt hitte, hogy mivel így ügye igazságosnak bizonyul, a porosz király a bécsi udvar makacsságával szemben jobban fogja védelmébe venni. Β csalódás bővebb magyarázatát keserű kifakadás váltja fel a »ratio status« érv ellen, mellyel szövetségesei s barátai magokat előbbi ígéretei alól kimentik. Ha valakivel, úgy Jablonsky val szemben megkönnyíthette a fejedelem lelkét. Mit Klement egykor nagy lelkesedéssel jelentett útjáról Jablonsky odaadása felől, azt most Jabl. maga egyenesen mondja ki éppen Klementhez irott soraiban.2) Képzelhetjük tehát, hogy nem csekély örömmel jelentette márcz. 8-án a következőket.3

) Lintelo, holland követ, egy évi távolléte, után nem rég viszontlátta, élénken kérdezősködött a fejedelem ügyeinek állása felől, kit őszintén szeret. Mert, bár pártolása Hollandnak nem csekély kárt okozott, de mivel ügye igaz, s ő a reformált vallás támasza volt Magyarországban és Erdélyben, a rendek még akkor is fáradoztak érdekében, midőn ő maga e lépéseiket nem támogathatta. Az eredmény: »Aula Viennensis persuaderi noluit, cogi non potuit«. Jablonsky kérdésére, mit javasolna most, Lintelo azt felelte, hogy legtanácsosabb lenne a bécsi udvarral megalkudni a szatmári békébe való felvétele felől, még mielőtt a végleges békekötés nem történt meg, mert ha most nem nyeri azt el, mi módon nyerhesse később, azt nem látni be. Jablonsky ellenvetésére, hogy ') Rákóczi Jabl.-uak 1712. febr. 27. U. o. 2) Jablonsky Klcm.-nek márcz. 1. Fiedler II. a) Jablonsky Rákóczinak 1712. márcz. 8. Berlini levéltár, Marczali 288., hol tévesen áll, hogy Rádayhoz.