Századok – 1898

Tárcza; Önálló czikkek - Dr. Bleyer Jakab: Adalék a Lech folyónál vívott 955-iki ütközethez 563

TÁRCZA. 563 Lipót a jezsuitáknak adományozta, kiknek Kolonics esztergami érsek kápolnát építtetett »De immaculata coneeptione.« 1716-ban Szavojai Eugen havi boldogasszony napján itt nagy diadalt aratott a török seregen s ennek emlékére a kápolnát »Havi boldogasszonynak« szentelték. A kápolnát templommá 1752-ben bővítették ki. a török dzsámiából a barlangban sekrestye lett. A templom mellett lévő vén szilfához lánczolták a törökök 1716-ban az elfogott gróf Breunert. A török tábor a szomszédos hegyeken állt, melyeknek ma is törökös neve van : Vezirac, Alibegovec, Kara-agacs. Szalankemeni várrom a Duna és Tisza összefolyásánál a dombos parton ; a monda szerint egy Brankovics lakta, ez Brankovics György deszpota unokája Yuk Grgurevié. kit a nép vitézségeért Zmaj (leszpot Vu k-nak (Sárkány) nevezett; hadakozott Mátyás király seregében s ettől kapta 1474-ben Szalankemen várát. Meghalt Szalankemen várában 1499-ben. Ε hősről részletesen ir művében Davidovics Demeter. Szerinte 1471-ben Mátyás királylyal a török ellen hadakozott Szabácsnál ; 1474-ben részt vett a Kázmér lengyel király elleni hadjáratban; 1475-ben megverte a Bánátba beözönlött török seregeket; 1476-ban 40,000 török Szendrőt ostromolta és elkalandoztak Stájerországig, Mátyás őt és Nif or Imrét küldé ellenök, kik kiűzték a törököt és betörtek Boszniába és felgyújtották Szerajevót és Szrebernicát, 1479-ben a török ismét betört a Dráva-Száva közébe és 20,000 rabot hurczolt el, Vuk utánuk nyomult, szétverte és 1480-ban előnyomult Szerbiában a Moraváig ; 1481-ben Mohamed halála után újból betört Szerbiába s tíízzel-vassal pusztította a branicsevói, magyarul barancsi vidéket és csak a király parancsára vonult vissza; 1482-ben Mátyással diadalmasan küzdött Szendrőnél ; 1482-ben Frangepánnal Onavica patak mellett fényes győzelmet aratott a törökön. Mátyás igen nagyra becsülte. A szalankameni vár a mohácsi vész után már rom volt. Közli : DR. MARGALITS EDE. ADALÉK A LECH FOLYÓNÁL V1YOTT 955-IKI ÜTKÖZETHEZ. Nem tudom, ismerik-e történészeink az alább közlendő szöj veget, mert történeti irodalmunkban nem találtam nyomát. Mindenesetre azonban érdemes némi figyelemre, bár a többi források mellett nincs igen hézagpótló jelentősége. Soltau népköltési gyűjteményében akadtam rá, a kinek bevezetéséből merítem az alábbi adatokat is. Legelőször Eccard J. G.2

) közölte egy cambridgei kéziratból ') Fr. L. von Soltau: »Einhundert deutsche historische Volkslieder.« 1836. 20. 1. 2) J. G. Eccard: Vet, monum. quaternio.« 1720. 54. 1. 36*