Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Géresi Kálmán: A Nagy-Károlyi Károlyi család oklevéltára. Ism. D. L. 545

'TÖRTÉNETI IRODALOM. , 549 több ellensége Debreczennél, csak Isten meg ne boszúlja ; olykor maga is megsokalva a panaszolkodást bocsánatot kér, liogy annyit fárasztja patron usât : »Követem Nagyságodat, a kinek hol fáj, ott tapogatja.« Általában sok adatot nyújt e kötet a kuruczok garázdálkodásáról. Jellemző például elég legyen a Pósalaki János, debreczeni jegyző, megkinoztatására utalni. (159. 1.) Érdekesen jellemzi Széchényi Pál kalocsai érseknek Károlyihoz való viszonyát és politikai magatartását az áz öt levele, melyeket Károlyihoz írt, ezek közül különösen az, melyben Károlyinak a békekötés szükséges voltát bizonyítgatja (1704. aug. 9.) Két levélben találkozunk a Páriz Pápai Ferencz nevével; egy másik levélből az tűnik ki, hogy Károlyi bizonyos történeti munka megírását egy Reviczky Imre nevű nemes emberre bízta. A kötet legnagyobb részét, mint már említettük, levelek foglalják el; van azonban néhány más jellegű történeti okmány is. Ilyenek: Károlyi Sándornak 1706. január 22-én írt »Mostani fenforgó állapotoknak- öszvehozásárul való csekély elmélkedése« (364—374. 1.), K. S. feljegyzései a miskolczi tárgyalásokról és némely azután lett dolgokról (381—392.); A K. S. nemes, lovas és gyalog regimentjének összeírása az u. n. »Mustrakönyv« (405—436.); és K. S. Projectuma az egész Magyarország hadainak jövendő nyári operatióinak folytatásárul (589—593). Nem hagyhatjuk említetlen, hogy az itt közölt Rákóczilevelek közül 58-at Tlialy Kálmán is kiadott az »Archivuni Rakoczianum«-ban a fejedelem Leveleskönyvéből. Helyesen tette Gréresi, hogy ezeket még egyszer újra kiadta, nemcsak a gyűjtemény teljessége, hanem az utóiratok miatt is, melyeket a fejedelem a Leveleskönyvbe nem vezetett be. A fentieken kivül még sok példát idézhetnénk e kötet érdekes tartalmának feltüntetésére, de akkor mondhatni az egész kötetet kivonatolnunk kellene. Befejezésül még csak egy passust idézünk Winiczay János labancz kapitány leveléből, melyet a még akkor labauez Károlyihoz írt a Mosel mellett felfedezett hun ivadékokról és magyar rokonokról : »Az több magyar hadaktul s ármádiátul — irja — vagyok husz vagy huszonöt mirföldnyire, a hova comendiroztattam trupjaimmal, ide az Muzlához Spanyorország széliben Huncryk nevű tartományban. Az föld népe is francziául, spanyorul beszél inkább, mintsem más nyelven. Noha igen messze elszakasztattam az több magyaroktúl, de e contra viszont ama régi magyar nemzetünk országa adatott birodalmomban, úgymint az Hunoké. Mert az, midőn megverettek az spanyoroktúl és más nemzetsígektűl, ezen tartományban tartattak meg és ide retirálták magokat.