Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Dalton; D. Hermann: Lasciana. Ism. Kropf Lajos 539

542 TÖRTÉNETI I RODAI.OM. wenigstens mittelbar bei dieser Posener Tagung beitheiligt gewesen (ist).« Idézi bizonyítékul Krèsdorfert (Muffat-nál), ki azt írja, hogy »wol ist herr Laskis brüder ainer, ain probst und bischof in Hungern zu Peterkaw ankörnen, die belegerung {des Königs Johann in Ofen) angezaigt. das auch sein herrn, dem Konig, nit muglich sei (dieweil er dess, was vormaln zu Posna gehandelt kain wissen trag) den Anstand ab oder zu zeschreiben.« Ebből Dalton azt gyanítja, hogy Lasko János szintén jelen volt Posenben a tárgyalásoknál, a miben nincs lehetetlenség, de még eddig nincs teljesen bebizonyítva. Hogy János király őt is kinevezte egyik békebiztosának, abban nincs kétség, de igenis van abban, liogy ő elment-e •csakugyan oda; legalább Herberstein nem említi őt A kérdéses levél melyhez Dalton a jegyzetet adja, Krakkóból 1532. febr. 9-éről van keltezve és az illető passus így hangzik-»lam quod ad reges attinet fráter meus (Hieronymus) .... bis erat apud Ferdinandum, teutavit omnia, nihil omnino praetermisit, quod ad promovendam concordiam reducere potuisset .... Delatus erat honor bis Caesari nostro (így ! valószínűleg a Caesare fratri nostro), ut ipse negotium hoc componeret. Is ad id comitia indixit Posniae, sed sie ut tempus jam multo ante praeterierit quam vei Hungáriáé regi (értsd János királyt) vei nostro principi (értsd a lengyel királyt) id per litteras suas mandavisset, sed in re tam seria luditur, quasi nihil ad nos pertineat (értsd Magyarországból) et interim culpa rejicitur in nos, si diis placet, quasi id nostro vitio fiat quominus res componatur. In summa vereor, ne cum possimus nolumus, non possumus quidquam efficere, dum maxime volumus.« Fölötte valószínűtlen az, hogy a császár Posenbe hirdetett gyűlést, a levél dátuma pedig kizárja a lehetőséget, hogy már a pozsonyi béketárgyalásokra hivatkozik irója s azért »Posniae« kétségtelenül olvasási hiba »Passau« helyett, hova, mint tudjuk, a császár csakugyan hirdetett gyűlést 1532 elején (Marczali, Regesták) nem pedig Pettauba, mint Acsády írja Magyarország legújabb történetében. A levelekben annyi új és érdekes adatot kapunk, különösen a Czibak halálára, Gritti Lajosra és Lasko Jeromos fogságára vonatkozólag, hogy egy könyvismertetés szük keretében bajos volna példákkal illusztrálni az e gyűjteményben foglalt anyag fontosságát. Legyen elég annyit kinyilatkoztatnom, hogy János király életirója jelen forrásmunka segélyével sok homályos pontot leend képes megvilágítani. A kötet végén van index, de nincs benne sok köszönet. Az ilyen pongyola munka »is worse than useless« mint az angol mondja. Rossz tartalom-mutatót kinyomatni nagyobb bűn, mint indexet nem adni. KROPF LAJOS.