Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

534 TÖRTÉNETI I RODAI.OM. Jul. 13-án kezdődik meg a végzetes elvonulás. A Vácz körüli csaták, s az elvonulás keresztül vitele még egyszer megmutatják a magyar seregnek és vezetőinek hősiségét, de a ^ czél itt már nem győzni, csak megmaradni, a mig a többivel egyesülhetnek. A vezér folytonos seblázban, úgy, liogy az orvosok életét féltik, de azért folyvást maga intézkedik s a sereget nem hagyhatja el, mert az széthullana nélküle ; s a katonák folytonos harczban, vészben, mennek tovább, hogy a másik sereggel egyesüljenek. A lelkesedésnek már vége, a -panique mind gyakoribb. A Vácz alóli elvonulásnál a 9. zászlóalj, mely pedig a szerehcsétlen nagy-ignjándi csatában egyedül nem vesztette el fejét, sőt még aznap reggel is hősileg verekedett,, este felé az oroszok közeledtének liirére vad futásnak eredt, zászlóját is cserben hagyva. S Rétság mögött, midőn az oroszok a mieinket beérve újra támadtak, egy VII. hadtestbeli pilient zászlóalj az orosz ágyuk első lövésére megfutott. Grörgei keserűen fakadt ki: »Hisz ez feloszlás!« majcl tompa hangon utána tevé: »De hát minden dolognak vége is van egyszer.« Alsó-Zsolczánál megjelenik köztük egy uj ellenség, a kolera is. Julius 28-án Gesztelynél Leiningen Grabbe tábornokkal megütközik s az oroszokat visszavonulásra kényszeríti ; ez volt az utolsó ütközet, melyben a 3-ik zászlóalj részt vett. Fáradtan. reménytelenül, elcsigázva, kiéhezve vonulnak tovább a »vég« felé. Xem a diadalra siető honvédek többé, hanem »halálra szánt bús honfiak csoportja.« Augusztus 9-én megtörtént a temesvári csata s ezzel a szabadságliarcz ügye el volt veszítve; a mi ezután történt, az ennek csak szükségszerű következménye vala. Az egyszerű tény minden bizonyítást fölöslegessé tesz. Haynau 28 ezer emberrel és 192 (némelyek szerint 162) ágyúval az ">4 (mások szerint 59) ezer főnyi magyar hadsereget (178 ágyúval) szétverte úgy, hogy azt többé összeszedni nem lehetett. Kisebb darabokra, csoportokra széttördeló'dzve, futott mindenki, a merre látott. Még Bem neve és személye sem tudta őket győzelemre lelkesíteni. Azokat a honvédeket, a kik még pár hónappal előbb nem ismerték a félelmet s kétszeres, háromszoros ellenfélnek neki mentek és győztek. Ha Dembinszky seregének levonulása történetét elolvassuk, részben megértjük ezt. A sereg rosszul élelmezve, nem fizetve, vezérében nem bízva, az egész levonulás alatt az ellenség által mindenütt csak verve, egyetlen — habár parányi — győzelem nélkül : nem csoda, ha teljes demoíalisátióba jutott. A fegyelem még az uton felbomlott tökéletesen. Szegedtől Temesvárig a honvédek, mellékutakon s kukoricza földeken, százanként mara-