Századok – 1898
Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - III. közl. 510
MAO YAK FERENCZ REND ΙΕ Κ A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 515 kelőbb tagja, a tartományfőnök kíséretében, ennek czellájába ment, és itt a szokásos módon a többi rendtagon már előbb elvégzett vizitáeziónak vetették őt alá, A vizitáczió eredményét közölték a rendi tanácsosokkal, akik azután megállapították, hogy vájjon csupán olyan hibákat követett-e el a tartományfőnök kormányzásának ideje alatt, a melyek merőben csak emberi gyarlóságnak tudhatók lie, avagy merültek fel alatta súlyosabb mulasztások és ballépések is. Az első esetben a dolog a difünitorok közt maradt, és azzal nyert elintézést, hogy a rendi tanácsosok valamely bűnbánati cselekményt szabtak ki rá. A második esetben azonban már a megaláztatás is nagyobb volt, meg a büntetés is súlyosabb. Ilyenkor a rendi tanácsosok írásba foglalták az igazolt vádakat, s a káptalan teljes ülésében az itt szintén megjelent tartományfőnök jelenlétében felolvasták, módot adván neki az önigazolásra. Ennek megtörténtével kivezették őt a tanácsteremből, s megállapítván a reá kiszabandó büntetést, ismét behívták, hogy a káptalan ítéletét vele közöljék. Miután igy a lelépett tartományfőnök ügyével végeztek, a gyűlés áttért legfontosabb teendőjére, az új tartományfőnök választására. Mindenekelőtt három szavazatszedőt küldött ki a káptalan saját kebeléből, a kik az egyenkint beadott szavazatokat, lehetőleg az összes jelenlévők szemeláttára, jegyzékbe vették, úgy, hogy minden szavazó saját szemeivel győződhetett meg arról, vájjon helyesen lett-e leírva az ő szavazata. A szavazás élőszóval történt a szavazatszedő-bizottság előtt ezen szavak kíséretében : én, így és igy nevezett tagja a szerzetnek, ezt és ezt a testvért választom a magyarországi tartomány főnökévé. Ha a szavazás eredménynyel járt, a Téged Isten dicsérünk éneklése mellett a templomba vonultak, ahol néhány előirt imában adtak Istennek hálát a választás szerencsés megtörténteért, Végül az összes jelenlevők a szeretet és béke csókjával üdvözölték az új főnököt. Ha a szavazati joggal bírók nem tudtak volna oly módon megegyezésre jutni, hogy valaki a szükséges többséget elnyerje, akkor jogukban állott a káptalan atyái közül hármat, vagy ötöt megbízni a tartományfőnök választásával. 4 A rendszabályoknak azon kifejezett kívánsága, hogy a szerzetesek mindig a legméltóbbat válaszszák meg főnökül, majdnem felesleges volt, Hisz a rendtársaknak maguknak is érdekükben állott, hogy erre a nehéz, sok körültekintést igénylő, sok felelősséggel járó állásra olyan egyén kerüljön, aki a fegyelem fentartásában az erőt a mérséklettel, a rend 32*