Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - IV. közl. 499

504 SZÁDECZKY I.AJOS. terjeszteté a vádat Káinoki ellen, Ítéletre hiváu fel az erdélyi urakat. »Épen rá mennek vala, hogy megsentencziázzák«· (halálra ítéljék), de Horváth Miklós és Ferencz ellentmondott. »Horváth Ferencz azt mondá: A mi kegyelmes urunk ő nagy­sága méltóságos propositióját alázatosan értjük, de hol vadnak a tanácsurak, tábla fiai, itéló'mesterek, regalisták s vármegyék, székek, városok követei ? hol az országnak statusai, a kiket illetne törvény szerént valakit megnótázni? Mert mi, a kik itt vagyunk, bujdosó emberek vagyunk, hazánktól elrekesztetvén. Nem a mostani időhöz való az ő nagysága propositioja, ne is szomorítson ő nagysága bennünket afféle kedvetlen dologgal ; legyen elég, hogy ő nagysága hűségeért hazánkot. feleségünket, gyermekeinket, jószágunkat elhadtuk. Mikor Isten ő nagyságát boldogítja s Erdélyben beviszi, akkor lássa ő nagysága, ha pereltetni akarja a directorral Káinoki Sámuel uramot.« Ez az alkotmányos, törvényes fölfogás és bátor szó men­tette meg Káinokit. Gyönyörű példája ez egyszersmind a magyar nemesség mélyen gyökerező alkotmányos érzetének és törvénytiszteletének, hogy még akkor is, midőn a hazán kivűl bujdosva, mintegy törvényen kívüli helyzetben van s a fegyvei­jogára helyezkedhetnék, még akkor is erősebb a törvényes formák és nemesi szabadság tisztelete, mint sem a pártszen­vedély és gyűlölség. Es ebben nem volt különbség az erdélyi bujdosók között. »Mindnyájan ráhajlának Horváth Ferencz voxára, Thököly is megértvén, hogy az erdélyiek disgustálódtak, kezességen Káinoki Sámuelt elbocsáttatá,« Az erdélyi urak nagy összegig állottak jót érette, maga Cserei is száz tallérig vállalt kezességet.1) Látszik ebből s egyebekből is, hogy az erdélyiek Thököly­nek nem voltak vak eszközei és föltétlenül engedelmeskedő alázatos hívei. A kedvetlenséget és elégedetlenséget sorsuk felett nem igen titkolták egyébképen sem. Viszont Thököly sem bízott föltétlenül bennök, különben is gyanakvó természetű volt. kevéssé érintkezett velők, külön lakott, étkezett, hátas lovát mindig készen, kezeügyében tartotta s főkép német fog­lyaira (Heisterre és Doriára) ügyeltetett igen erősen. Az erdélyiek legnagyobb része ha itt-ott zúgolódott is, a jó reménység fejében nemes önmegadással tűrt és szenvedett — a hazáért. Némelyeket a szigorú fegyelem tartotta kordában. Mert Thököly tudott ugyan méltányos lenni (mint a Káinoki dolgában), de hogy a kíméletlen szigortól sem riadt vissza mutatja Holler József lei végeztetése. ') Cserei históriája 209—210. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom