Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - IV. közl. 499

500 SZÁDECZKY I.AJOS. sárban, fagyban, hajléktalanul táboroztak sátor és szabad ég alatt, kalibákban, széna kazlakban, a csupasz földön, heteken, hónapokon át, sűrűn változtatva tanyáikat. Az »ágyban párnák közt halni meg« gondolata senkit sem hánthatott, a ki kidőlt, azt elteinették koporsó nélkül, idegen földbe, pap nélkül, áldatlanul. És még így is a legtöbben kitartottak, szenvedtek, tűrtek és meghaltak a hazáért, szabadságért, panasz nélkül, névtelen hősökként, a martyromság egyedül vigasztaló öntudatával. A hazából kibujdosás azzal kezdődött, hogy oct. 24-én »azon éjjel csak egy kicsinyég szállottak meg az erdőn, mind mentek.« Oct. 25-éu is még mind' mentek : át a esallási mezőre, onnan tovább — és a sóaknák közt háltak. 26-án megérkeztek Sófalvához (Yallyin) Havasalföldében. 27-én érkeztek meg az erdélyiek társzekerei, »a kiket felvertek a kuruczok, de igen sokat vertek fel.« Oct 28-án végre megpihenhettek, megérkezvén Plojesthez, a hol egész nov. 24-éig maradtak. Itt hallották az örömhírt, hogy a török nagyvezér bevette Belgrádot, a minek »Thököly nagy pompával meglőteté az örömét.«1) Itt a tábori élet egyhangúságát és a mindennapi élet szükségleteit zsákmányra való kiszállásokkal enyhítették és elégítették ki. November folyamán »minden nap kimentek a táboriak, sok károkat tettek, legfőképen a szőlőhegyekben, mivel mindenütt sok borok voltak.2

«) Szerencséjükre, jó szőlőtermés volt abban az évben s így volt mit - ha enni nem, legalább - inni. Gyönyörűséges őszi idők jártak, boruk annyi volt, hogy akár lovaik is mind azt ihattak volna, de kenyerük annál szűkösebben volt. Az éhség, a legjobb szakács, sok mindenre rá szoktatta a zsíros erdélyi konyha neveltjeit. Cserei sem evett addig soha, ott evett elsőben, köleslisztből sült málét, mézzel; igen jól esett, mert nagyon megéhezett vala,3

) Az erdélyi nagyasszonyok, ha egy kevés lisztre tettek szert, sütöttek jó puha, jó foszló, erdélyi módi fehérkenyeret és pogácsát, de nem mindig ők ették meg ; az éhes és szemes kuruczok addig nézegették, melyik siilt meg, melyik nem, míg kostólóba is alig maradt.4

) Inkább csak jó reménységgel táplálkoztak. Szüntelen biztatták őket: ma holnap el jő a török segítség s bemennek Erdélybe. De a török keveset törődött velők. Megjött azonban ') Cserei hist. 209. 1. !) Almádi István napiuja Mon. Hung. Hist. II. 23. k. 723—724. 1. s) Cserei hist. 209. 1. 4) Almádi naplója 726. I.