Századok – 1898

Tárcza; Necrológok - Bárczay Gábor † 466

466 •TÁRCZA. ÁRCZAY OSZKÁR 1847—1898. Egy pár hónapja, hogy igazgató-választmányi tagnak választottuk őt meg, elismeréséül azon lankadhatatlan tevékenységnek, melylyel történetirodalmunk legérezhetőbb hiányainak pótolását czélozta : — és már elveszítettük. Bárczay Oszkár Abaujvármegye egyik régi tősgyökeres nemesi családjából származott, Bárczay Albertnek volt egyetlen fia s 1847-ben született. Gondos nevelésben részesült; a tanulást a szülei háznál kezdte, a Grönczy Pál nevelőintézetében folytatta s a pesti református gymnasiumban fejezte be. Iskolái végeztével régi protestáns szokás szerint Németországba ment egyetemi előadásokat hallgatni. Még mint tanulóifju többször adta jelét a katonai pálya iránt táplált hajlamának, szülei nem ellenezték, s midőn haza jött, csakugyan katonának állott he. A jó képzettségű ifjú gyorsan haladt e pályán, melyre kedve is volt s csakhamar honvéd lovassági hadnagy lett, majd főhadnagygyá léptették elő, időközben es. kir. kamarássá lett s egyszersmind József főherczeg mellé segédtisztül osztották be. Ekkor történt, hogy a szerb királyság megalakulásakor Milán király Magyarországon keresett instructort, a ki lovasságát a világszerte leghíresebb lovasoknak elismert magyar huszárok mintájára alakítsa át. A honvédség vezető körei Bárczayt ajánlották s ő elfogadta a megtisztelő bizalmi állást, Belgrádba költözött s csakhamar szerb lovassági őrnagygyá neveztetett ki. De az ellenszenv, melylyel iránta a szerb katonai körök magyar volta miatt viseltettek s melyet ki is mutattak, nagyon megnehezítette s utoljára tarthatatlanná tette helyzetét s bucsut vett a szerb királyi udvartól. Ezután egy ideig Konstantinápolyban tartózkodott, oly szándékkal, hogy török szolgálatba lép, de szándéka nem sikerült s visszajött hazájába. Konstantinápolyban létele alatt (1888. október havában) találkozott Thaly Kálmánnal, a ki Rodostóba utazott Rákóczi hamvainak felkeresésére Kunos Ignácz és Kincses Imre magyar orvos társaságában. Felszólította Bárczayt is a csatlakozásra s az szívesen vállalkozott reá s mint Thaly »Rodostó és a bujdosók sirjai« czimű értekezésében (Századok, 1889. évf. 623 kk.) irja — csatlakozásának nagy hasznát vette. Segített neki a rodostói anyakönyvek másolásában s ő hallgatta ki Pankaldiban a Taximkórházban a beteg Sina pátert, a ki egyedül tudott felvilágosítást adni a Rákóczy sírjának felbontásáról.