Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405

4(>k Κ OLT. Á N'Y I FERKMOZ. is. Hogy mily viszontagságok közt jutott cl a. szalvatoriánusoktól a B. Szűzről nevezett tartománybeliek budapesti konventjébe, azt még sejteni sem lehet. Harmadik e nemű forrásmunkául szolgált dolgozatunkhoz a gyöngyösi fereuczrendiek könyvtárában őrzött s ugyancsak a XVI. század első feléből származó kézirat, melyben a három évenkint tartatni szokott káptalanok gyűlések rendelkezései, határozatai vannak a személyzeti változásokkal együtt feljegyezve. Talán szükségtelen mondanunk, hogy ez a harmadik kódex tartalmi becsre nézve nem csak vetekedik a másik kettővel, hanem, kivált a nevek, az évszámok pontos közlése miatt, még amazoknál fontosabb adatokat is tartalmaz. Különösen ez a három kézirat enged nekünk betekintést a XV1. század első felében élt magyar ferenczrendiek beléletébe, és tesz képessé bennünket arra, hogy megítéljük: mivé fejlődött sz. Kerencz intézménye a magyar földön, mennyire tudta lekötni, befolyásolni, igazgatni az ő szigorú szabályaival a pezsgő magyar temperamentumot, és az évszázadok során keresztül teljesen meghonosodott rend kötelékében, hová nevelődött a mi vérünkből való vér. a legszegényebb magyar barát. A rend, természetesen nálunk is ugyanazon szervezeti szabályok alatt élt. mint bárhol a föld kerekségén. Feje a Rómában székelő generalis minister volt, aki a rendszabályok értelmében a legfőbb felügyeletet gyakorolta az összes rendtársak felett. Emellett azonban meg volt minden tartománynak is a maga főnöke, minister provinciális néven, aki a saját joghatóságának területén vitte a felügyeletet, mint a rendszabályoknak hivatott őre és végrehajtója. Nálunk körülbelül a következőkben volt körvonalozva a tartományfőnök hatalmi és jogköre. Minden harmadik évben tartozott összehívni a rendi gyűlést, a megelőző legutóbbi káptalanon előre meghatározott időre és helyre. Ε gyűléseken - úgyszintén más tanácskozások alkalmával is ő elnökölt. A konstitucziók azonban szigorúan a lelkére kötik, hogy sem személyesen, sem másnak közvetítésével ne nyilvánítsa saját véleményét ily alkalmakkor előbb, míg a többi tanácsosok nem nyilatkoztak, nehogy valakit a legtávolabbról is befolyásolni látszassék; úgyszintén az ellenkező nézeten lévők meggyőződését is teljes tiszteletben tartsa. Az ő teendője és feladata, egyszerű, világos szavakkal előadni a tényállást, a véleményeket kikérni, ezek közt esetleg dönteni, és minden felesleges beszédet vagy támadást meggátolni.