Századok – 1898

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 377

378 XÁRCZA. kapitány meggyilkoltatása« s azt a jelenetet ábrázolja, midőn a nép Lamberget a hajóhídon megtámadja. Éjről a szövegben így szól : » — midőn balcsillagzata az állítólagos biztost Budáról Pestre a hídra vezeté, mintegy két óra tájban délután s a nép őt megpillantá, a szerencsétlenségnek ellenállni lehetetlen volt. Lamberg gróf lemészároltatott. Kaszavágás, szurony, kard lőnek a gyilkos eszközök, melyekkel kivégeztetett.« Az esemény napjául ez a forrás is szeptember hó 28-át jelöli meg. ifj. Kemény Lajos. —- A HuNYADMEUYEI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI TÁRSULAT, f. évi jan. 2-iki ülésén Téglás Gábor tartott felolvasást Decebal kincséről, tárgyalva azokat a XYI. századi kincsleleteket, melyeket Sarmizegetusa, a mai Várhely környékéről ismerünk. Miles Mátyás szász krónikás szerint Castaldo 1551-iki téli szállására vonulásakor akadtak a Sztrigy vize partján egy nagy leletre, melyből a tbk. 20 ezer Lysimachus-aranyat szerzett, s még 10 ezer maradt a zsoldosoknak s a találók kezén. A krónikás megjegyzi, hogy ez bizonyosan Decebal kincse és Téglás ezt a leletet maga is a dák király kincs maradványának tartván, a Boldogfalva és a hátszegi állomás közti területet gondolja olyannak, a hová a nagy kincs viz alá rejtése történhetett, és érdekes, hogy a mit sokan csak néphagyománynak tartanak, az ime történeti valóságként fordul elő 1551 őszén. A márczius 2-án tartott ülésen Muntean Miklós hitoktató tett jelentést a vajdahunyadi gör. kath. egyház levéltáráról, néhány magyar oklevél kíséretében. Felolvasták aztán Téglás Béla tj. dolgozatát, melyben bemutatja néhai Jankovich véleményét az 1823-ban Várhelyen felfedezett hajdani mozaik-padlókról. Ezeket Nopcsáné, szül. br. Naláczyné fallal vétette körül, és egy gondnok kalauzolása mellett szép rendben folyt a ritka emlék megtekintése 1830-ig. Minden látogató tiszteletben tartotta ezt az intézkedést, de akkor a Don Miguel huszárezred átlovagolván a helységen, a mindenható ezredes az ablakon át pár embert bevezényelt, s ily módon a bemenetelt kierőszakolván, sarkantyújával kezdte bontogatni a remekművet. A szép példa követői csakhamar egy darabot felfejtettek abból, s hasztalan próbálta Nopcsáné gondossága az értékes reliquiát megoltalmazni, inert az már félszázaddal ezelőtt szétkallódott, Még kinézését sem ismernénk, ha ezt a két mozaikpadlót br. Jósika Jánosné, szül. gróf Csáky Rozália le nem rajzolta és ki nem hímezte volna. — Ezután dr. Veress Endre titkár »Egy szoknya, meg három forint« czim alatt ismertette egy Báthory Zsigmond korabeli, a gyulafehérvári káptalani levéltárban másolt magyar vallató levél tartalmát, mely szerinf kernyesdi nemes Kernyesdi Jánkul, mikor fiát. Románt megházasitotta, zálogba vetette két szántó földjét szomszédjának : Brázovai Péternek egy