Századok – 1898

Tárcza; Önálló czikkek - Keszthelyi törvénygyűjtemény G. M. 363

364 TÁRCZA. meg következik a Mátyás király és Bánffy Miklósné ismeretes históriája.1

) Az 5 — 42. lapig következik a »Tabula Decretorum Begni Hungáriáé, et primo illorum, quae in decreto regis Matthiae continentur.« Ezt az indexet, mely a különféle törvények fejezetczimeinek a sorozata, ugyancsak ketten másolták s éppen nem korrendi sorozatban állították egybe. Igy következnek egymás után : II. András 1222. N. Lajos Zsigmond Mátyás I—III. Y. Albert II. Ulászló 1492 — 1495. Decretum eius secundum, tertium, quartum 1514. Sigismundi IY. 1405. Mathias 1481. Pontos szerkesztésnek azonban nyoma sincs, mert míg a Mossóczy-féle Decretákban II. András végzeménye kivétetett az átiratból s önállóan XXI Articulusra beosztatott, itt a másolat egyszerűen a Mátyás király-féle első végzemény átiratából adja a 35 Art. szedett tartalmat. Kétségtelen, hogy a Corpus Juris I. kiadása,2) — mely ') Bánffy Miklósnak nagyon szép sziléziai felesége volt. Pozsonyban várnagy, hadnagya Cheneházy Dénes. A király bejelenti látogatását, Bánffy megijed, félti a feleségét, Cheneházy figyelmezteti : ne féljen, a király tisztességes ember s asszonyokat nem bánt. Bánffy mindamellett Alsó-Lendvára viteti a feleségét. Mikor a király Pozsonyba jön, s erről értesül, megharagszik Bánffyra s vasra vereti. Cheneházy, kit a király ezzel megbízott, megfizeti az őrséget s kirendeli őket a várból s a királynak átadja a kulcsokat, esküjére hivatkozván : Ο urának esküdött, hogy ha urát baj éri, a kulcsot adja a királynak. Mátyást meghatja ez a hűség. Cheneházy oly jól intézi a dolgát, hogy Bánffy Miklós felesége nem tud meg semmit ura fogságáról, mikor aztán Bánffy haza kerül, felesége csodálkozik szakállán s vigan fogadja. Csak ekkor tudja meg fogságát ; sirás ; ekkor derül ki a Cheneházy gyöngédsége. A király Lippát és Solymost elvette Bánffyéktól, melyet azok soha sem tudtak többé visszaszerezni. 2) Décréta, Constitutiones ét Articuli regum inclytrregni Ungariae ab anno Domini millesimo trigesimo quinto ad annum post sesquimillesimum octogesimum tertium, publicis comitiis édita. Cum rerum indice copioso Tirnaviae. Cum sacrae Caesareae Begiaeque Maiestatis gratia et privilegio. Anno domini MDLXXXIII/ recens impressa 796. 1. Mossóczy Zakariás knini, majd váczi, aztán nyitrai püspök. Telegdy pécsi püspök az indexet készité. A Tripartitumot azért foglalták a munkába, mert Sambucusnak arra privilégiuma volt. 1581-ben Bonfin kiadásában közzétette a Decretumok szemelvényét, de megjegyzi, hogy Mossóczy Zakariás váczi püspök segítette e munkában. Kéziratuk állítólag a bécsi udv. könyvtárba került. (Kovacliich, Not. prael. 338. 1.) Ma nincs meg.