Századok – 1898
Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - II. közl. 317
338 SZÁDECZKY EA JOS. »A kifosztott, elcsigázott, koldúsbotra juttatott nép szabadítót látott benne.«1) Béldi Dávid 1690. aug. 28-án már Segesvárról szólítja fel Hunyadniegye lakosságát a Thökölynek meghódolásra, Ígérvén, hogy, lia hívek lesznek, »jó apja s ura« lesz a fejedelem, hogy »szintén azon privilégiumban és adózásban tartja őket, mint Bethlen Gábor fejedelem idejében volt«.2) Thököly a legszebb reményekkel indtílt meg győztes csatája után 3- 4 nappal a zernesti táborból. Thököly előhadai (a moldvai és oláh csapatok) aug. 24-én indúltak el a zernesti mezőről; az oláh vajda még az nap d. u. Hétfaluba ment népével, hogy másnap ott ünnepelje Mária-mennybemenetelét. A brassai várból serényen, de hiába lövöldöztek a Brassó külvárosa mellett elvonuló seregre. Thököly maga aug. 25-én a Brassóval szomszédos Szentpéter és Prázsmár közé szállott táborával, a Székelyföld határára, hogy ott a székely székek hódolatát és hűségesküjét fogadja, a mire a székelyek nagy része hajlandónak nyilatkozott. Legelőbb (még ugyanazon napon) hódoltak a legközelebbi háromszékiek; követeket küldöttek a Miklósvár-székiek (levelökre Thököly még az nap válaszolt)3 ); aug. 26-án hódolt Udvarhely és Marosszék; aug. 27-én Csík-Gvergyó és Ivászon.4 ) Miután a táborra sereglett székely nemesség és követek a székely székek nevében Thököly hűségére felesküdtek, Thököly néhány zászlóaljjal a Bodza-szorosba ment, melyet a német őrség elhagyott, ágyúkkal és lőszerrel együtt, a miket Thököly táborába vitetett.5 ) Innen visszatérve még egy hetet töltött a prázsmári táborban, folytatva a behódoltatást. Főkép a székelyek teljes megnyerésére és meghódolására fektetett nagy súlyt Thököly, jól tudván, hogy erdélyi fejedelemségének alapját ennek a harczias nemzetnek csatlakozása alkothatja s csak azután indúlhat Erdély belsejébe. Ezért a székelyek békés csatlakozására mindent elkövetett s nem elégedett meg a hivatalos világ és a nemesség hódolatával : a nép csatlakozását is óhajtotta. A Székelyföld népét pedig a zernesti csata első hírére nagy riadalom szállotta meg. A török-tatár had rémhíre rettegéssel töltötte el a föld népét, a mely a falvakból már aug. ') Szilágyi Sándor : Erd. Orsz. Emi. XX. k. 59. 1. •) Béldi Dávid levele Hunyadvármegyéhez a Tört. Lapok. III. évf. 177. 1. 3) Szádeczky : Székely Oklv. VI. k. 420. 1. 4) Lakatos István naplója Szék. Okltr. VI. 418. 1. ®) A brassai névtelen id. h. 249. 1.
