Századok – 1898
Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294
WEKTLL KIM ER EDE. lien nézték meg, és ez'az eljárási mód sok alkalmat nyújtott arra, hogy a gyanús könyveket a vizsgáló elől elvonják. Ezt az utóbbi hivatalt rendesen az egyetem valamelyik tanára látta el, 1810-ben pedig Stipsicz az éremtan és régészet tanára volt a revizor, kiről Armbruster azt mondja, hogy gyöngén díjazott hivatalát ritkán veszi komolyan és még ritkábban ismeri a tiltott s megengedett könyvek jegyzékét. Ha már a magyar könyvkereskedelem legelőkelőbb középpontjaiban,1 ) Budapesten és Pozsonyban is hiányzott a tulajdonképeni könyvvizsgálat, ugy ennek a kisebb vidéki városokban, természetesen, még nyoma sem lehetett. Itt a könyvnyomdatulajdonosok és a könyvkereskedést közvetítő könyvkötők azt tehették, a mit akartak. A nemtörődömség, valamint a betűk és a külvilággal való összeköttetések hiánya mindenesetre azt vonták maguk után, hogy a nyomdászok sajtója alól nem igen került ki olyasmi, a mi a cenzúra sújtó ítéletére szolgált volna alkalmul. Csakis Berzeviczy »de indole rusticorum« cz. művét nyomták titokban és ennél is valószinű, hogy a könyv valamelyik pesti, nem pedig vidéki könyvnyomdából került ki.2) A könyvnyomdászoknál sokkal félelmetesebbek voltak a könyvkötők. » Ezek - - úgymond Armbruster — a vásárokat fülkereső könyvszatócsok mellett a legveszedelmesebb colporteurök.« Általuk, mint a kik Bécs, Pest és Pozsony összes könyvárusaival és antiquáriusaival élénk összeköttetésben állottak, kerültek a tiltott irodalmi termékek a közönség kezei közé, melyek nem annyira Bécsből, mint inkább Jablunkán át, Boroszlóból jutottak hazánkba, mely utóbbi városban Korn könyvárus állandóan nagy raktárt tartott német és franczia művekből vevői rendelkezésére. A ledér tartalmú könyveket viszont rendszerint görög könyvkereskedők csempészték be Lipcséből és adták el nálunk bámulatos magas árakon. Armbruster ezenfelül egyenes hanyagsággal vádolja a czenzurát a kéziratok fölülvizsgálása körül. Ezt az utóbbit, úgymond, közönségesen a lelkészek gyakorolják, kik csakis a vallásos és egyházi tartalmú iratokkal szemben tanúsítanak szigort, minden más fajta irodalmi termékek tekintetében pedig a legnagyobb elnézéssel gyakorolják tisztüket. Ezzel a könnyelműséggel azonban kirívó ellentétben állott, Armbruster nézete szerint, »az a rendkívüli szűkkeblűség«, melylyel a 111. udv. kanczellária mindazt kezelte, a mi Magyarország megismeréséhez hozzájárulhat, igy hát a legjobb Armbruster. s) Armbruster megemlíti, bogy a debreczeni és kassai könyvnyomdákat — különösen az utóbbit — a számos szepességi protestáns iró használatára, 1809-től kezdve, jobb állapotba kezdették hozni.
