Századok – 1898
Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294
"WERTHEIMER EDE. A MAGYARORSZÁGI CZENZURA TÖRTÉNRTÉHEZ. 295 zsálem« »bölcs, mint Salamon«; ezek helyett azt kellett mondani : »öreg, mint Nestor« és »bölcs, mint Solon«. »Kövér, mint egy prépost« helyett : »kövér, mint egy gazdag haszonbérlő«, »Pastor« helyett »Magister«, »gvóntatóatya« helyett »lelkiismereti tanácsadó« került a költői alkotás szövegébe. Az ily szavakat »ég«, »ájtatos«, az olyan szólásmódokat, mint : »te deum laudamus«, »egyházi beszentelés«, »a szövetséget a lelkész kötötte meg« többé nem tűrték meg.1) Távol állunk azonban attól, hogy ezen a helyen a magyar czenzurának Ferencz császár korabeli kimerítő történelmét adjuk. Elég lesz, ha annak egyetlen, de oly fejezetét vázoljuk, melynek tartalma nem maradhat meglepő hatás nélkül. Hallgassuk és bámuljuk meg, hogy az osztrák és a magyar czenzura mint cseréltek szerepet. A különben drákói szigorral kezelt bécsi czenzura egy időben szabadelvűbbnek és előítéletektől mentesebbnek mutatkozott, mint az a czenzura, melyet a magyar udv. kanczellária nevében gyakoroltak. Alább ki fognak tűnni azok a fontos politikai okok, melyek a bécsi hatóságokat arra bírták, hogy Magyarország irányában a gondolat szabadabb nyilvánulását engedjék meg. Kiválóan érdekes a véleményszabadság érdekében folytatott ezt a küzdelmet megfigyelnünk. Élénken föltárja azt a bécsi legfőbb czenzurahatóság 181H márczius 24-iki előterjesztése, melyet egész terjedelmében közölni kívánunk. Ez az okmány azért is nagy jelentőségű, mert egy államjogi szempontból fontos vitát juttatott a magyar udvari kanczellária és a bécsi legfőbb czenzurahatóság között befejezéshez. Ez a csodálatos okmány, mely az egykori állapotokra élénk fényt vet, teljesen érthetetlen maradna, ha a korábbi idők eseményeit figyelemre nem méltatnék. Szükségesnek mutatkozik tehát a niult évszáz végére visszamennünk és egyes írók államjogi műveit behatóbban is méltatnunk, hogy az 1813. márczius 24-iki előterjesztés keletkezése érthetővé váljék. Ferencz császár 1792. május 12-én elrendelte, hogy Bécsben a magyar udvari kanczellária tudta és befolyása nélkül semmi olyast nem szabad kinyomatni, a mi a magyar nemzetre és annak jogaira vonatkozik.2 ) Maguk a magyar vármegyék kérték ') L. »Alt-Wiener Theater-Censur« cz. tárczámat a »Neue Freie Presse« 1888. máj. 8. számában. Nemrég Glossy is foglalkozott ezzel a tárgygyal. L. : »Zur Geschichte der Wiener Theater-Censur« czímű czikkét. Jahrbuch der Grillparzer Gesellschaft. 1897. !) Ferencz császár kézjegye gróf Kollowrathoz. Bécs, 1811 aug. 14. »Überhaupt aber werden Sie den Censoren neuerlichst nachdrucksamst einbinden, dasz sie, wenn einige Piècen, Manuscripten oder Bücher vorkommen, so die ungarische Nazion und deren Rechte oder im ganzen