Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - I. közl. 230

THÖKÖLY ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. 243 »A székelység megtátván, hogy a török a németen általjött, még csak kopját sem emele, hanem rettenetes zúgással megszalada.«1) A »német is eszében vévén, hogy fut a székelység, ő is nyomulni kezde.«2

) A székelyeket — mint fennebb láttuk — elkedvetlenítette a németek által háttérbe szoríttatás és a támadó rohamtól való visszatartóztatás s midőn a német, — mely azzal kérkedett, hogy a törököt ők magokban visszaverik a székelyeknek majd csak üldözni kell, szétveretett : a székelység nem érzett kedvet a német segélyére sietve önmagát feláldozni. És ennek könnyű lélektani magyarázatát adni. A székelység a németet is ellenségnek tekintette, mint a mely erőszakkal fészkelte be magát az országba és jó részük bizonyára inkább Thökölyt, az ő kuruczaival s a régi hagyományos török szövetség politikájával, óhajtotta mintsem az erőszakos német uralmat, melyet csak kényszerűségtől tűrtek, de legkevésbé sem szerettek. Egy egykorú székely író épen a »rebellisek, főkép a húromszékiék segedelmének« tulajdonítja a Thököly győzedelmet.3

) Egyenes segedelemről nincs tudomásunk, elég segítség volt a németek cserben hagyása. Annyi bizonyos, hogy a székelység megfutamodása eldöntötte a csata sorsát. A töröknek alig maradt egyéb dolga, mint az üldözés s az előtte száguldó németek kaszabolása, a kik közül alig menekült meg egynehány, a többi mind oda veszett, magok a főtisztek is vagy elestek, vagy fogságba kerültek. Legtovább tartotta és védte magát Doria azzal a hat század némettel, melyet a török a csata elején egész balszárnyával bekeríttetett. A végső kétségbeesésben »olyan liarczot tarta majd egy óráig, hogy semmiképen annyi ezer török, tatár, kurucz meg nem bonthatja vala«.4

) A midőn végre megbontották ezt a tömör kis csapatot és nagy részét levágták s elfogták a vezérrel együtt, egy része még akkor is »meg nem szakadozván s erősen puskázván, harczolva« elmenekült. Heisler is megfutott, de aztán a dombról látván a Doria metzeln und niederhauen, und solche (siehe ?) nicht anders aus, als wenn (man in einem Krautgarten die Häupter hauft'enweise herunter hauet.« Des Gr. Tököli Einfall in Burzenland 245 1.) ') Cserei M. id. m. 202. 1. A brassai egykorú szerint : »Die Szekler wurden bald in Confusion gebracht, dass sie sich wandten und die Flucht gaben.« (Id. h. 245. 1.) ') Cserei 202. 1. 3) Lakatos István csik-kozmási plébános egykorú feljegyzésében : >vicitque (t. i. Thököly) ope rebellium, imprimis Haromszekiensium.« (Székely Okltr. VI. k. 417. 1.) ') Cserei 202. 1. 16*