Századok – 1898

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A b. Orlay s gr. Serényi család 200

224 THAL Y KÁI.MÁX. Ebben a kérvényben a hadi eseményekre vonatkozó adatokon kívül, különösen két dolog költi fel figyelmünket : a Thoroczkay ellen való erős gyanakodásnak (»nagy siispicio«/' leplezetlen kifejezése, azon szilárd eltökélésükkel, hogy ők szeretett régi parancsnokuk, hű gondviselőjük vélt meggyilkoltatójának vezénylete alatt állani, őtőle függeni »teljességgel •nem akarnak.« Minő okok, micsoda körülmények vezették a törökországi bujdosó hadakat e rettenetes gyanúra? ... A vizsgálati ügyiratok fönn nem maradván, vagy legalább eddig még elő nem kerülvén, nem ismerjük. De azt nagyon jól tudjuk, hogy ha a megtartott vizsgálat adatai Orlay Miklós megöletésére nézve Thoroczkay Istvánt csak a legkevésbbé compromittáló körülményt állapítottak volna is meg : akkor az oly fenkölt. nemes gondolkozású Rákóczi fejedelem Thoroczkayt egy napig sem tűrte volna meg tovább erdélyi vezénylő-tábornokául : pedig Thoroczkay ez maradt egész az 17()5-ik év elejéig, s akkor is nem egyéb, hanem elégtelen katonai képességei, tábornoktársával gr. Pekry vei való torzsalkodásai — s tegyük hozzá : ez utóbbinak oselszövényei ! — buktatták meg őt. Azonban Rákóczi változatlan kegyeiből ezután még díszesebb méltóságot nyert Thoroczkay, mint az erdélyi fejedelmi kormánytanács elnöke. Nem, e férfiú lelkét uem terhelhette Orlay Miklósnak ártatlanúl, orvúl kiontott vére ! . . . . A másik nevezetes új adat a kérvényben az, hogy a folyamodók, midőn főkapitányukúl az ifjú Barcsay Gergelyt, - ki bizonyára Hunyadban csatlakozott volt hozzájok, — kérik kineveztetni : e kérésüket azzal okolják meg, hogy Barcsay úrfit ok ideiglenesen is »az szegény üdveziilt Ur tetszéséből« emelték fejőkké. Ε szavakból azt következtetjük. hogy tehát Orlay Miklóst az orvgyilkos golyója, kardja, vagy tőre nem ölte meg azonnal, csak halálra sebesíté, úgy, hogy a haldokló vezérnek még ideje és ereje maradt fiaiként szeretett s most árván hagyandó bujdosó hadai jövendőjéről gondoskodnia, utódának kijelölésével. A gyilkos (vagy gyilkosok) tehát Orlaynak megsebzése után valószínűleg elfutott, s a lövés zajára, vagy a sebesültnek segélykiáltásaira összegyűlt tisztekkel, katonákkal még beszélhetett, tanácskozhatott vezérük, és legalább ezen igaz híveinek karjai között lehelhette ki lelkét. Ekként pusztula el az utolsó Orlay báró ; mert II. Miklós a sírba, a gyula-fej érvári székesegyház sírboltjába vitte magával orsz. levéltár volt szepesi kamarai, »Rákóczi-lymbus« részében. Érdekes, hogy az ezen kérvényt aláirt tisztek közül Kerekes András, Balai Mátyás. Nagy Miklós és Nagy János az 1699-iki nikápolyi emlékiratot is alájegyezték volt. (L. Thököly-Naplók. m. t. akadém. Monumenták (írók) XXIII. köt. 782—7,83. J.) ·