Századok – 1898

Értekezések - THALY KÁLMÁN: A b. Orlay s gr. Serényi család 200

218 THAI, Υ ΚΛΙ,ΜΛΧ. hadak minden dolgát intéznie Sándor Gáspár udv. kapitánynyal a fővezérnél, helytartójánál, a defterdárnál és főjancsáragánál. Tőle izenget a vezér is Thökölynek ; lígv, hogy aug. 22.r 23., 25., 26., 27., 28. s 31-kén folyton járja követségeit s híven és ügyesen teljesíti sokágú, nehéz föladatát; 22-én újból fel is kaftányoztatá őt a vezér. Aug. 31-kén pedig a török táborral a kurucz hadak is — Thököly, Petrőczy, Orlay, Sándor Gáspárral stb. — átköltözvén a Száva hidján, Péter-Yáradot ostromolták. A kurucz lovasság Vukovár, Ilok, Eszék alá és Csereviczről fel s széjjel a Bácskaságon száguldoz és vitézül viseli magát. Szeptember 15-kén a betegeskedő fejedelem maga visszaszálla lándor-fejérvári házába, — hadait a táborban hagyván Petrőczyvel, — és Orlayt ismét sűrűn küldözgeti (szept. 15., 16., 29., okt. 6., 8., 9., 12., 15., 16., 17., 18., 21., 29., 30., 31., nov. 2., 4. és 8-kán) követségben a fővezérhez, a t illájához, s egyébtörök ministerekhez, valamint a franczia nagykövethez. (Ezen utóbbival a magyar báró, még Drinápolyból, nagyon bizalmasan volt, és itt Belgrádban is többször nála ebédelt.) Az összes bujdosó magyar hadak s családjaik, cselédjeik jövő téli elszállásolását, eltartását, fizetését, élelmezését Orlaynak kellett kimunkálnia, ezer bajjal. S mindezt fáradhatatlanúl, dicséretesen végbenvivé, fejedelmének és hazátlan társainak nem csekély hasznára, e szomorú, bujdosó állapotjukban. Kapitihaságának esztendeje azonban letelvén, kérte urát : mentené fel őt immár ezen ügyes-bajos hivatalától. Még utoljára őtőle izené meg a fővezér a fejedelemnek, hogy a tábor visszaindulása előtt, nov. 10-kén kéreti őt magához ünnepélyes búcsú-fogadtatásra. Mely napon is Thököly előkelő főhívei kíséretében felvonúlván a belgrádi várba, bemutatá Drinápolvba menendő új kapitiháit is, Pápay Gáspárt Magyar- s Berzenczey Perenczet Erdélyország részéről, — »a tavalyi kapitiháimat: Orlay Miklós és Bay Mihály uraimékat tőle elbúcsúztatván.« így és ekkor ért véget Orlaynak portai residenssége ; a kit azonban a maga oldala mellől is gyakran biza meg ezután is követi missiókkal a bujdosó »kurucz király«. így pl. nov. 14., majd 15-kén és ismét decz. 18-kán Dzsáffer basa belgrádi szerdár »kapujára« küldözé fel őt üzenetekkel s emlékiratokkal. Ekként telt el az 1694-ik év. A következő 1695., 96. és 97-ik évekről sajnos, nem maradtak fenn Thököly-féle naplók és leveleskönyvek, s így Orlay Miklós ekkori tevékenységéről sem vagyunk értesülve. Ismerjük azonban egy eredményében nagyjelentőségű hadi expeditióját, mely az 1697-ik év őszén