Századok – 1898

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Titkári jelentés 195

TITKÁRI JELENTÉS. 1 9!> A Magyar Történelmi Társulat mindig tudatában volt e feladat nagyságának, és ebben ismeri fel létjogosultságának legerősebb alapját. De nekünk, a társulat tagjainak nem szabad felvetnünk a kérdést, minő arányban állanak sikereink e feladat fontosságához. Nem a mi tisztünk annak kutatása, mennyi része volt a Magyar Történelmi Társulat liarmincz évi munkásságának a történelmi öntudat fejlesztésében, mely a közelmúlt évek eseményeiben érte el diadalának tetőfokát. Ismételten hivatkozom működésünk nyilvános voltára. S midőn elnöki megbízásom lejártával örömmel tekintek vissza társulatunknak a lefolyt három évben kifejtett munkásságára, szivem mélyéből mondok köszönetet tagtársainknak a bizalomért, mely megengedte, hogy szerény erőimhez képest, több jószándékkal, mint szakismerettel, de mindig egész lélekkel, részt vehettem magasztos hivatásuk teljesítésében. Van szerencsém megnyitni a Magyar Történelmi Társulat 1898-ik évi rendes közgyűlését. TITKÁRI JELENTÉS. Tisztelt közgyűlés ! Minden időnek meg van a maga uralkodó eszméje s a mint a korok egymást követik, változnak az eszmék is, melyek dominálják a népeket, sőt a gondolkodókra is hatással vannak. A renaissançeot követte a reformatio s ezt az ellenreformatio, midőn a már csaknem legyőzött fél, összeszedve erejét megmérkőzött diadalmas ellenfelével s azt bár teljesen le is verte, de megsemmisitni még sem tudta. Azután beköszöntött a felvilágosodás hajnala, a szabad eszmék uralma, az encyclopaedisták, s a szabadság és egyenlőség jelszava alatt a küzdelmek megkezdése, mely mind nagyobb-nagyobb tért foglalt. Utána megjött a nemzetiségi küzdelem is, erős heves hullámokat verve fel, fajgyűlöletté fajulva, de a hazát soha sem tagadva. És most a büszke szép magyar Alföldön fennen hirdeti egy csomó elvakult magyar, hogy ő világpolgár, neki nincs hazája : ubi bene, ibi patria, nincs nemzete, azzal tart a ki velők egyetért. Az eszmék ezen egymást követő harczában soha ilyen 13*