Századok – 1898

Tárcza; Állandó rovatok - Horvát történelmi Repertorium - 171

] 76 tárcza. legfőbb gonosz lényben : a jó szellem erősebb volt;. A legfőbb jó lény az égben lakik. A földi lényekben felsőbb szellem lakik, mely őket élteti. A fő isten és a kisebb istenek szeretik az áldozatokat és az élők vérét. Az istenek szeretik a jó és hős embereket s akaratjukat jelek és papok által közlik velők. A túlvilági életben is hittek, azért holtjaikkal ételt,, italt, fegyvert, ruhát temettek el. hogy a sirontúli életben szükséget ne szenvedjenek. Isteneik : Gromovnik (mennydörgő), a világ ura, kinek ökröket áldoztak : Belbog (fehér, jó isten), az emberek jóltevője ; e kettőnek nem emeltek templomot, mert minden templomnál magasztosabbnak tartották : Svantovid (mindent látó-tudó) ; Ziva (élő) az élet istennője ; Bádogost (vendégszerető) ; Vodan ; Si6a ; Parkun ; Zizbog ; Spabog : Zibog : Nemiza ; Peremit (a terhes asszonyok istene) ; Triglav ; Provo ; Podaga (a vadászat istene) ; Siba ; Jeso ; Lada ; Marzana (a halál istene) ; Lado és Lada (Lado a vigság istene, felesége Lada a házasság istenasszonya, kinek menyekzők alkalmával áldoztak. Két fiuk volt : Lelo és Plelo) ; Perun ; Krs ; Dasb ; Strib : Simargal ; Mákos : Volos (a szarvasmarhák védője) ; Vihor (az időjárás istene) ; Osljada : Koleda ; Kubaida (az aratás istene, kit virággal koszoruzottan tüz körül tánczolva, tiszteltek) ; Bi eber ; Davor (harcz), Damor, Dobra, Trióin. Jara, Piko. Ezen főbb isteneken kívül voltak még kisebbek is: férfi- és nő-tündérek, rémkép (Sablast), utvora. coprnjaci, visôaci, rojenice (a méhrajok védői), draôice (tövis nemtők), letnice (szélliajtók), polednice (jégesőt hozók). Doda és Dunda (a szorgalom és restség), Dodola (síkság), Zivana (egészség), JeSa (hegyszorosok), Jasena (erdők nemtői), Bijes (a düh nemtője, kire rálehelt, veszekedővé lett). — Áldoztak isteneiknek dombok tetején kőoltáron, az oltárt körben kővel körülrakták s az így elkerített helyre csak az áldozónak volt szabad belépni. Síkságon ritkán áldoztak. Az áldozati oltárt nagy kövekből rótták össze és magassága és szélessége néha tiz rőfnyi volt ; később templomokat is emeltek (hram), melyekbe bálványaikat elhelyezték (emberi és állati alakok, néha négy fejjel) ; a templom falai színes alakokkal voltak kifestve, ide akasztották fel legértékesebb hadi prédájukat, itt függtek az aranyozott bivalszarvak (harczi tárogatójuk). ide helyezték el béke idején hadi jelvényeiket. Minden hramnak volt papja, ki a nép adományaiból élt ; a főisten papja volt az egész nép feje. Kezdetben az áldozati oltárok, utóbb a templomok körül temetkeztek. Áldoztak szemenszedett állatokat, legbecsesebb áldozatuk a fehér ökör volt ; évenkint egyszer ifjakat és leánykákat is áldoztak és a sorsvetés döntött, ki legyen az áldozat. Az áldozatot lakoma követte, melyet magában a hramban költöttek el, azért ennek falai mellett köröskörül fapadok állottak. Áldozatok alkalmával a papok jósoltak, varázsoltak. Az áldozati