Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza. Ism. Wertner Mór 139

történeti irodalom. 147 jegyzendő (218. old.), hogy már az Árpádok alatt Izdigscend néven szerepel (Hazai okmánytár VI I. 328), ami az 1493-ban előforduló Izbegzend név magyarázatára fontos. Zend néven előfordul különben már 1264-ben is (Wenzel VIII, 98). A sárosmegyei Dubine helység (293) 1327-ben »Kuryma alio nomine Dubynna« néven fordul elő (Fejér VII1 3, 227); az ugyanazon megyebeli Hidegkút (297) 1212-ben a »frigidus fons« néven szerepel (Wenzel XI, 115), a mit philologiai szempontból találtam említésre méltónak; a »Gyepeelő (301) meghatározására szolgáljon az Ungmegyében 1284-ben előforduló Gepevelv (Hazai okmánytár VII, 126), Gepel 1327 (Fejér VIII 3, 227) és »distrietus de Giepel« 1387 (Zichy okmánytár I V, 336); a biharmegyei Kókad (611) 1336-ban »alio nomine Kubyn« (Anjoukori okmánytár III, 248). A krasznamegyei tizéchi család nem azonos a (gömörmegyei) Balog nb. rimaszéchi Szécliiekkel (590). Kétséget nem szenved, hogy Pok nb. Lukács fiáitól Gergely, László ós Pétertől származik, kik 1319-ben a krasznamegyei Szécs nevű birtokot kapták (Anjoukori okmánytár I, 505.) Szerzőnek ereje kifejtése teljes mértékben a 11. kötetben jut érvényességre; e kötet véleményem szerint a munka állandó gyöngye; épen oly terjedelmes mint az első (72 oldal többlet nem tesz itt nagy különbséget), de csak 12 megyét tartalmaz : Temest, Krassót, Kévét, Torontáli, Bácsot, Bodrogot, Szerémet, Valkót, Pozsegát, Baranyát, Somogy és Vasmegyét. Déli megyék ezek, melyeknek kidolgozásához szerzőnk tehetségének teljes hevével fogott, érezzük is e meleg ihletét minden oldalon; de oly megyék azok is, különösen az első tiz, melyeknek történelmi földrajza eddig terra incognita volt, hozzá még az is járul, hogy többnyire a határon fekvő és különféle nemzetiségektől lakott megyék, kellett tehát itten a történeti jog lovagjai, a Chauvinismus, a tekintélyekbeni hit ellen liarczra kelnie, régi erős gyökeret vert téves nézeteket lerombolnia és saját erejére támaszkodva egész uj épületet felállítania, — és ez pompásan sikerült, e második kötet valóban páratlan a maga nemében. Minden egyes megye, különösen Bács, Valkó, Pozsega, Baranya, Somogy és Vas egy-egy monographiát képez; szerző kirándul az Árpád- és Anjoukorba, a forrásidézetek hosszú lánczokká válnak, melyeknek egyes tagjai egész okirat-kivonatok, melyek, lia lényegesek, dőlt betűkkel kiszedvék; a családoknál szemeink előtt fel- és alászállnak a nemzedékek, házassági összeköttetések létesülnek és a birtokviszonyok telekkönyvekké átváltoztatnak. Megjegyzéseink e kötetben mennyiség tekintetében nagyon összezsugorodnak. A 10*