Századok – 1897
Értekezések - WERTNER MÓR: A Garaiak 902. o.
A GARAI AK. 933 Miután a Botos-ág későbbi tagjai állandóan a valkóinegyei Harapk nevii helység után nevezték magukat, ennélfogva kétséget nem szenvedhet, hogy az 1388-ban Harapki Miklóssal együtt kitüntetett Domonkos ez ágból való ; vájjon Harapki Miklós szintén ez ág egyik tagja-e? nem-e? meg nem állapítható; — 1402 deczember 11-én Harapki Jánost azzal vádolják, hogy Bátmonostori Lászlónak két garai jobbágyát Nyéken elfogta,1) ebből következtethető, hogy Harapkon a Garaiakon kivül mégi más, velők nem rokon birtokosok is laktak. 1430-ban harap kői Botos László Kórogyi Fülöp és István és azok társainak ellenfele.2 ) Utolsó képviselői ez ágnak : András és György. Harapki Botos András (kit Turóczi krónikás »Garai«nak is nevez) úgy mint Garai László Albert özvegyének, Erzsébetnek lelkes pártolója; ő azoknak egyike, kik a csecsemő (V.) Lászlónak Székesfehérvárit történt koronázásán (1440) jelen voltak. Garai László, Kórogyi János, Héder nb. Tamássi Henrik, bátmonostori Töttös László, rachai Juga János és Erzsébetnek más hívei társaságában 1440-ben (akkor temesi főispán volt) látszólag Ulászló pártjára lépett, a mennyiben koronázásán jelen volt s hűséget esküdött neki. Nemsokára azután elpártoltak azonban Ulászlótól, hadsereget állítottak fel Erzsébetnek és ezzel különösen Baranyavidéket nyugtalanították.3) Ulászlónak ellenük menesztett hadvezérei : Hunyadi János és Újlaki Miklós átkeltek a Dunán és Szék helység közelében megtámadták. A csata Hunyadinak fényes győzelmével végződött. Garai László. Kórogyi János és Bátmonostori László Esztergomba menekültek. Tamássi az ellenség fogságába került, Botos András pedig kilehelte lelkét a csatában.4) György nevű tiut és két leányt: Annát és Margitot hagyott maga után. György — úgy látszik — nem sokára atyja után halt meg örökös nélkül. 1455 április 24-én V. László egynehány csanád-, bács- és más megyebeli birtokot (Harapk, Ivánkaszentgyörgy, Zálogfalu, Kisfalu stb.), melyek azelőtt 9 Zichy-okmánytár V. 327. 9 Pesty I, 293." 9 I- Ulászló 1441-ben mondja, hogy Buthkai Pál azelőtt Eperjes várost a lázadó Botos Andrásnak átadta, miért is birtokától megfosztotta. Tekintettel azonban arra. hogy Pál akkor még nem rendelkezett elég felfogó tehetséggel és még igen fiatal korban volt, visszaadja neki 1441-ben összes jószágait. 4) Hazai okmánytár IV, 331—332. — Miután Csánki II. 92 szerint András még 1441-ben is Temesmegvének főispánja, e csatának 1441-ben kellett történnie.
