Századok – 1897
Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Anna szász herczegné magyar trónkövetelő 1458-ban 1. o.
2 FRAKNÓI VILMOS. lónak 1457 november 23-ikán váratlanul bekövetkezett elhunyta idején ők voltak a magyar királyi ház egyedüli élő sarjai. Magyarországban az az irány, mely a trónöröklés elvében a királyi hatalom szilárdságának föltételét látta, oly erősen gyökerezett meg az Árpádház uralkodása alatt, hogy annak kihalta után mindig a vele leányágon rokonságban levő dynasztiák körében kereste uralkodóját a nemzet ; sőt két ízben, Nagy Lajos és Zsigmond halála után. íiörökös hiányában, a királyleányt emelte trónra. Azonban mikor Albert halálakor (1439) harmadízben következett be az az eset, bogy a király íiörökös nélkül húnyt el : a nemzet túlnyomó többsége a királyválasztás korlátozatlan szabadságának elvét hirdette, és emelte I. Llászló megválasztásával érvényre. A várnai katasztrófa után, az ország rendei hosszú tétovázás után. Albert fiát V. Lászlót uralkodóul elfogadván, a trónöröklés elvéhez tértek vissza. Majd V. László halálakor a nemzet- ismét a szabad királyválasztás jogával kivánt élni. Ezen alkalommal a leány-ág örökösödési jogát csakis egy külföldi származású magyarországi főpap vitatta és igyekezett diadalra segíteni. Ez Mondschiedel Boldizsár volt, kit radmansdorfi plébánosból, Ciliéi Ulrik gróf — Erzsébet királynétól nyert kiváltság alapján —- 1454-ben zágrábi püspökké nevezett ki.1 ) Az ő szemeiben sok tekintetben kiváitatosnak tűnhetett föl az, hogy Ciliéi Borbála unokája foglalja el a magyar trónt. És azért, V. László halálának hírére, késedelem nélkül indította meg ez irányban az actiót. Éppen Bécsben időzött, s itt Vitéz János váradi püspöknek tárta föl legelőbb czélzatait. Azt a kérdést intézte hozzá, hogy véleménye szerint ki lesz Magyarország jövendő királya ? Vitéz ekkor vagy még nem tudta azt, hogy a Hunyadiliáz barátai Mátyást tekintik jelöltjüknek, vagy pedig szükségesnek látta ezt a tervet a titok leplébe burkolni. Azt a 9 Ezen kinevezés előzményeit és az abból származott bonyodalmakat, a miket itt ismertetni felesleges, tárgyalom : »A magyar királyi kegyúri jog« czímű munkámban, 181 és köv. lapokon.
