Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Smith; T.: The Hungarian confession. Ism. Kropf Lajos 73. o.

56 TÖRTÉNETI IRODALOM. 77 in Hungary) a római egyházba fölvéve, mely alkalommal maga a biboros officiált. Mindezeket az eseteket a Lányi-féle Captivitas Papistica-ra vezeti vissza s azután neki ront Lányinak s az ellenségeinek irataiból összeszedett-vedett adatokkal őt hazug, szavát nem hihető embernek bélyegezi. A protestánsokat szerinte is nem vallásukért, hanem lázadásért Ítélték el; a bujdosók,^ Bethlen Miklós s egyáltalában mindenki, kinek nem tetszett a magyar alkotmány eltörlése s a dragonyos- és jezsuitabanda garázdálkodása Lipót idejében — mind lázadó. Ezen azonban nem kell csodálkoznunk, mert a folyóirat szerkesztői hivatala a jezsuiták egyik londoni kolostorában van, maga a szerző is a szerzet tagja s még a nyomda neve (Manresa Press) is azon hely után van elnevezve, hol Loyolai Ignácz egy barlangban szokta volt végezni »szellemi gyakorlatait.« Miután azonban »az ellenségtől is szabad tanulni,« jónak láttam történetíróink figyelmét e dolgozatra fölhívni. Már előtte egy szerzet-társa, Duhr Bernát is irt a magyar hitvallásról Jesuiten-Fabeln czimű művében, melyből szerzőnk merített bőven. A Captivitas Papistica körüli toll-harczczal ujabban Krones is foglalkozott, de csak egész röviden végez vele, egy jegyzetben, emiitett dolgozatában. (Archiv f. Oester. Geschichte LXXX. 362.) Lányi Györgyről pedig egy igen rokonszenves dolgozat jelent meg Lipcsében 1884-ben »M. Georg Lani, Coll. Tertius der Nikolai Schule« czim alatt Dolimke Emil tollából a Studia Nicolaitana czimű kötetben. Ezeket azonban persze nem találjuk fölemlítve páter Smith dolgozatában. Azt sem említi ő, liogy számos munka jelent meg nemcsak nálunk — mint pl. a Bethlen Miklós tollából eredő s fönebb már emiitett névtelen Apologia, — hanem a külföldön is, mint pl. a Verhael van de Vervolginge tegens de Evangelise leeraren in Hongarien (Amsterdam 1684) Bruyninx tollából, melyben a protestánsok liitsorosaik védelmére keltek. Ha nem csalódom, az utóbb említett szerző egy és ugyanazon egyén avval, kit a németalföldi kormány Magyarországba küldött oly megbizással. liogy az angol Stepney Györgygyei egyetértve közvetítőkként működjenek egy, a császári ház és Rákóczy Ferencz közt kötendő béke ügyében. Ha, mint ezt szerzőnk el akarja hitetni olvasóival, Magyarországban a protestánsokat nem üldözték vallásukért, mire magyarázzuk Szavojai Jenő azon állítását, liogy »nem sokba mult, bogy a magyarországi jezsuiták részéről a protestánsok ellen folytatott üldözés folytán az osztrák ház elvesztette e (a magyar) koronát« ? A herczeg inkább gyűlölte őket mint a