Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Kőváry László. A millennium lefolyásának története és a millennáris - Középiskolák története. I. II. III. IV. V. Ism. Dr. Váczy János és Dézsi Lajos - 69. o.

70 TÖRTENETI IRODALOM. 70' melte azt a gondos kutatást, a melylyel az iró lelkiismeretesen készült feladatának megoldására. S bárha felfogásának egyik-másik pontját kifogásoljuk is; ha adatainak összeállítását, illetőleg következtetéseit itt-ott nem helyeseljük is: elismerjük, hogy általánosságban hasznos és derekas munkát nyújtott a művelt közönségnek. Azt rendén valónak tartjuk, hogy Takáts előbb az intézet alapításának ügyes-bajos történetét mondja el s aztán szól a tanítás rendszeréről, a tanárok hatásáról, tekintetbe véve a hazánkban divatozó tanítási rendszerek koronkénti fejlődését ; de azt kevésbbé helyeseljük, hogy az intézet fontosságát egy jókora csoport nagynév előrebocsátásával igyekszik a szerző kimutatni, mint a mely nagynevek viselői az intézet fala között tanultak. Ennek történeti becse akkor lett volna igazán, ha az iró ez időpontot is megállapította volna, a melyben egyikmásik jelesünk ez intézetnek "növendéke volt. Valamely intézet kiválósága nem mindig attól függ, milyen kitűnőségeket nevel, s pusztán így elmondva, hogy ennyi iró, költő, minister, stb. volt tanulója ez intézetnek, közeljár a puszta dicsekvéshez. Úgy véljük, a budapesti piarista gymnasium nem szorult arra, hogy fontosságát ezzel emeljük. Az iró felhozott adataiból minden elfogulatlan olvasó ítéletet alkothat arról a jótékony szerepről. a melyet ez az intézet, mint Pestnek sokáig egyetlen középiskolája hosszú időn át vitt. 1717 végén alapítva s a nyomasztó körülmények között is egyre fejlődve, a magyarság valóságos védvára volt annál a minden ízében nemzeti szellemnél fogva, a mely a piaristi rendet mindenha megkülönböztette a többi magyar szerzetes-rendektől, s annál a nagyobb körben is hatékony szerepnél fogva, a mely egy Koppi Károly, egy Dugonics András, egy Horányi Elek s annyi más ismert névhez fűződik. De mielőtt ez iskola történetéből egy pár kiváló adat iránt figyelmet kivánnánk gerjeszteni, nem hagyhatjuk említés nélkül az iró felfogásának azt a sajátos nyilvánulását, a melylyel a XVI. század vallási és politikai küzdelmeiben csak a rombolást látja s nem akarja észre venni, hogy e rombolás megtisztította az emberi gongolkodás egész világát. »A vallási és politikai reformok — irja (85. 1.) — hatalmas lökést adtak ugyan az emberiség haladásának, de összezúzták a múlt kedves emlékeit, gúny tárgyává tették ama magasztos tanokat, melyek félisteneket teremtettek ; lealacsonyították a vallást, mely másfél évezreden át volt az emberiség féltett kincse, menedéke, küzdelmeiben biztatója, bánatában vigasztalója.« Ha így volna a dolog: akkor mikép haladhatott volna az embe-