Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Fináczy Ernő. A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Ism. Kardos Albert 57. o.

58 TÖRTENETI IRODALOM. 58' nem volt gymnasium-formáju és rendeltetésű intézet, — A gymnasiumot másutt is. de nálunk mindenesetre a reformáczió teremti meg szövetségben a humanismussal. Csak elismerés illeti Fináczyt, hogy művelődéstörténetünknek e nyilvánvaló igazságát kimondja nyiltan és minden habozás nélkül. — A mi kiválóbb reformátoraink egyszersmind első alapitói és szervezői a hazai középiskoláknak, mint pl. a bártfai Stockei, a brassai Honter, a sárospataki Szikszai Fabricius. Ez iskolákat még nem nevezik gymnasiumoknak. de már megtaláljuk bennök a gymnasium jellemző vonásait, a klasszikus nyelvek uralmát, a klasszikai képzéssel nyújtott magasabb műveltséget. A katholikusok csak a protestánsok nyomdokait követték, midőn a középoktatás terén is versenyre szállottak ellenfeleikkel. Nem sokára tul is szárnyalták őket, hiszen a gymnasiumnak typikus alakját a jezsuiták formálják ki, a kik hazánkban is kezökbe kerítik a középoktatás legnagyobb részét, ugy hogy virágzásuk idején, a XVII—XVIII. században több, mint negyven iskolában képezik az ifjúságot. — A jezsuiták iskoláit a protestánsok intézeteitől főképen az külömbözteti meg, hogy a jezsuiták egységes tantervet, egyöntetű tanítói eljárást követtek. melyet a Ratio Studiorum szabott eléjük, továbbá, hogy az iskolai életet a legapróbb részletekig szabályozták, hogy kiváló gondot fordítottak az előadó tehetség kifejtésére, a társadalmi illemnek, a nyilvános föllépés bátorságának elsajátítására. a mire eszközül szolgáltak a gyakori vitatkozások és a fényes szini előadások. — a tanulás kedvét a növendékek között megengedett versennyel (aemulatio) ébresztették és fokozták, a mely azonban gyakran kicsinyes versengéssé fajúit. — A XVIII. században a jezsuiták mellett tekintélyes helyet foglalnak maguknak a piaristák, a kik csakhamar kedveltebbekké és kivált népszerűebbekké váltak jezsuita társaiknál, a mit leginkább annak köszönhettek, hogy jobban alkalmazkodtak a nemzeti szükségletekhez, a helyi viszonyokhoz és hogy szívesen belevegyültek a polgárok és nép életébe is. A protestánsok intézetei a legnagyobb változatosságot tüntetik föl e századokban, nemcsak lutheránusok és kálvinisták külömböznek egymástól, nemcsak Pápán tanítanak máskép, mint Nagyenyeden, hanem azon egy egyházkerület gimnáziumai között is fontos eltérések mutatkoznak. — Különösen érdekesaz u. n. anyaiskoláknak, a központi kollégiomoknak a környékükbe eső fiók-intézetekhez, pártikulákhoz való viszonya, — De még érdekesebb az a sajátos diák-élet, mely kivált a kol-