Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Schlumberger: L’épopée byzantine. Ism. Kropf Lajos 634. o.

635 TÖRTÉNETI IRODALOM. szerint a keresztények, ellenben modern orosz irók. mint pl. Bielov véleménye szerint a pogányok győzelmével végződött. Két év múlva, 972-ben, a muszkák újra megmérkőztek Tsimiskès csapataival, ki ezúttal maga vonult hadba és átkelvén a Balkánon, elfoglalta tőlük a bolgár czár székhelyét. Nagy-Perejaszlávetz-et, melynek romjai mai napság is láthatók a mai Eszki-Sztambulnál, Sumla közelében. Néhány napi pihenő után a basileus Dorystolon (ma Szilisztria) ellen vonult, melynek falai alatt az oroszok csüf vereséget szenvedtek, melynek következtében kénytelenek valának békét kötni és az országból kitakarodni. A keleti császár pedig a maga részére elfoglalta az alsó Dunáig a Balkántuli vagy Dunamelléki Bulgáriát, mint szerzőnk nevezi, helyesebben Keleti-Bulgáriát a Fekete tengertől az Iszker folyóig, mely Kachova és Nikápoly közt szakad a Dunába. Az elfoglalt tartomány czárja, a batal Boris kénytelen vala mint hadi fogoly. Konstantinápolyban a győztes császár diadalkocsiját gyalog követni. Szerzőnk figyelmezteti az olvasót arra, hogy Nyugati-Bulgáriát ezen események éppenséggel nem érintették s bogy itt a Sismán négy fia függetlenül tovább uralkodott egy ideig. Tsimiskès halála után. mint tudjuk, tűnik föl először a Balkán félszigeten az oláhok nemzetsége (TÓ TOW Bldyov yèvoç)A) Utódjának. II. Basilios történetét is több helyen tisztázza szerzőnk, mely munkánál nagy hasznára volt a rendesen »Kékauménos«-nak idézett forrásmű,2) melyből történetíróink ') Annak bebizonyítására, hoy a b bötüt r-nek ejtették ki Byzánczban a X. században — mint helyesen állítja Thúry — Schlumberger is idéz bizonyítékot Tsimiskès egy eredetileg görögül irt, de csak örmény fordításban ismert levelében, melyben a fordító egy görög helynevet (accusativnsban) Brjpuxov = Vridun-nak irja ; az ojioXiov szót pedig ovulón-nak. (p. 283). Az ellenkező nézet harczosai — kik t. i. azt állítják, hogy mégis csak ó-nek ejtették ki a régi görögök a b bötüt — Kratinos egy helyére hivatkoznak, hol a bárány bégetése »ßrj ßr(«-vel van utánozva. Erre a passusra hivatkozva irta az öreg Languet : »Jam utrum ulla ovis eft'ert vi, vi ut vos, aut be, be ut nos, judicetis. Anglae scio omnes oves et Germanae et Italae pro nobis faciunt ; sed fortasse Graecae oves olim non balabant fèegettek) sed vilabant fngettek).« Tehát mint egy elmés iró megjegyezte »to bhä, or not to bhä, that is the question.« Kratinos ama helyét tehát éppen a kérdésben forgó ok miatt sokan modern interpoláczió-nak tekintik. L. e vitát illetőleg Gennadius egy fölötte tanulságos czikkét az angol Contemporary Review idei márcziusi számában. Furcsa az, hogy a »BÁcr/«-ból lett vlach, de bolgár a »Bou+fCípc-ból. A dolog magyarázatja talán az, hogy a b bötűt olyféleképen ejtették ki Görögországban, mint mai napság Castilleban, mely sem nem b sem nem v, lianem a kettőnek vegyitéke. A rá következő bötű természete szerint azután vagy a b vagy a v prédominai. 9 A munka két részből áll ; első része egy névtelen szerzőtől származik, kinek nagyapja volt Kekaumenos. A mű második részének szerzője