Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Rohonyi Gyula: A magyarság őskora (A honfoglalás története). Ism. Nagy Géza - III. kt. 618. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. A magyarság őskora. HARMADIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. y. Kétféle rokon ethnikai elem összeolvadásából képződött a mai magyarság, melyekhez járultak a köztük vezérszerepet vivő különböző török elemek. Egyik a finn-ugorságnak az az ősi törzse, mely a magyarság tulajdonképeni magvát alkotja s a vogulok és osztyákok őseivel volt közelebbi rokonságban, a nélkül azonban, liogy az őskor valamelyik szakában a magyar alaptörzs eltűnnék a vogul-osztyákság fogalmában. A magyar nyelvnek vannak olyan szerkezeti és egyéb, a nyelvképződés legelső korszakába tartozó sajátságai, melyeknek közelebbi rokonságát nem a vogul-osztyák, hanem más finn-ugor nyelvekben találjuk. Ilyenek p. a személyes névmások, a birtokragok, az infinitivusi -ni rag, melyekre a lapp és zürjén-votják nyelvek adják meg a szorosabb analógiát. Hangtani tekintetben is van egy pár olyan vonás, a hol a zürjén-votják közelebb áll a magyarhoz, mint a vogul-osztyák. Mindez arra vall, liogy a magyarság a finn-ugor ősnépnek egyik alaptörzse volt s külön individualitása egész addig a régesrég elmúlt időkbe eső korszakig visszavezethető, a mikor az egységes finn-ugor ősnép önálló törzsekre oszlott fel. Ez a magyar alaptörzs az, mely föntebbi fejtegetéseink értelmében magát ergének, vagyis a Herodotusféle névalak szerint jyrJcánsk, »ember«-nek, lakhelye természeti viszonyai szerint mcidergének, maderinek, magyarnak, »siksági ember«-nek nevezte. Másik a vogul-osztyák, illetőleg csak a vogul elem, mely Munkácsi B. nyelvi tényekből levont következtetései szerint hajdan délibb vidéken lakott, úgy hogy egész az Araiig és Jaxartesig lenyúlt s így kétségkívül az ókori masszageta néppel volt azonos, mely ugyanazon a vidéken tanyázott, hova a