Századok – 1897

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Megint a „Sabartoiasfaloi” névről - 611. o.

MEGINT A »SABARTOIASFALOI« NÉVRŐL. Befejezésféle. ELSŐ KÖZLEMÉNY. Midőn a »Századok« múlt évi szeptemberi számában a magyaroknak e Konstantinos Porphyrogennetosnál fenmaradt régi nevére vonatkozólag. Peez Vilmos tudós megfejtésével szemben, az övétől eltérő magyarázatot adtam : azon hitben voltam, bogy e különös név fejtegetésével nem leszek kénytelen többet foglalkozni. — Megbíztam nem annyira adott magyarázatom csalhatatlanságában, mint inkább a felmutatott egyszerű és világos tények magukért beszélő tisztaságában, logikájában és meggyőző erejében. Igazság kutatásánál, nyilatkozzék az bármilyen irányban és formában, ez az egyetlen szempont, melynek, minden személyi tekintetek félrevetésével, egyedül szabad és kell érvényesülnie. Ilyen, ma már, ugy látszik, elavult alapelvekből indulva ki a sabartoiasphaloi név megfejtésénél, alapos csalódásokon kellett keresztül esnem. Peez Vilmos a »Pbilologiai Közlöny« 1896 novemberi számában nagy buzgósággal kel adott magyarázatának megvédelmezésére és az enyém ellenében megmentésére. Alig az összetett vagy inkább összeirott név első tagjában (savartoi) levő.í betűt ugor plurális rag gyanánt némi szabadkozás után végre is csak elfogadja : addig a név második tagjának aOqxxXoi a görög uoqab'jz melléknévvel való azonosságát, mit én görög grammatika elleni merényletfélének nyilvánítottam, továbbra is vitatja és arra törekszik, hogy ezen felvett igazságának reális voltáról olvasóit meggyőzze. — Arégre »szerfölött merésznek« nyilvánított fejtegetésemre tesz egynehány akadékoskodó észrevételt. Azt hiszem, liogy röviden és meggyőzőén be fogom bizonyitani. hogy a Peez alaptétele, hogy t. i. a szóban forgó uG'ictkoi szó Konstantinosnál az àoqxxb'iç melléknév metaplastics plurális nominativusa, csakugyan grammatika ellenes álláspont. Egy pár oly tényre mutatok rá, mit Pecznek is, mint philologusnak, elengedhetetlenül észre kellett volna vennie, pedig lia észrevette volna, alább hagyott volna a vitatás buzgóságával, és nem irta volna meg e második czikkét, de még kétségtelenül az elsőt sem ; nem bolygatott volna fel csendes nyugalmából, merőben az új-görögös olvasásra alapított con-40*