Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Pollák Miksa. A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig. Ism. L. B - 540. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 547 a követet, is börtönbe vetették, honnan csak hosszabb idő lefolyása után került ki mindkettő. A törököknél elméletben egy követ személye sérthetetlen ugyan, de a gyakorlatban nem. a mire van elég példa a történelemben. E kemény bánásmód nagy port vert föl széles Európában, hol azt a hirt terjesztette el némely író, hogy magát a követet botozták meg a törökök. A franczia király azzal felelt a portának, hogy követét visszahívta és öt évig képviselő nélkül maradt Sztambulban, hol az elkerülhetetlenül szükséges teendőket a követségnél egy Roboly nevű franczia kalmár végezte. Francziaország végre csakis oly föltétel alatt egyezett a portával való diplomatikai összeköttetés újonnan való fölvételébe. lia a porta késznek nyilatkozik magát a meggyalázott fiatal embert, M. de la Haye-t franczia követül elfogadni. Igy került ez vissza Konstantinápolyba, hol időközben meghalt volt, az öreg Küprüli és ennek fia, egy egészen fiatal ember lett helyébe nagyvezérnek kinevezve. De la Haye a mondottak folytán nem volt persona grata a török udvarnál, mert eltekintve a rajta esett botránytól, a porta ez időcájt neheztelt a franczia kormányra, mivel ez elfoglaltatta volt Gigerit Berberiában és mivel XIV. Lajos segélyt küldött a német császárnak, kinek vezére Montecucculi Szent-Gotthárdnál érzékeny veszteséget okozott a törököknek. De, mint tudjuk, a portának sikerült oly előnyös békét kicsikarnia I. Lipóttól, a milyennel még akkor is megelégedhettek volna a törökök, ha a szent-gotthardi csatát ők nyerték meg volna. De la Hayenak követ korában is volt több apróbb patvarja a nagyvezérrel s végre anélkül, hogy valami hasznos dolgot végzett volna a portánál, maga a franczia kormány viszahívta őt 1670-ben. Visszahivattatása után beadott jelentésében a császár rendkívüli követének, Leslie grófnak, továbbá Lord Winclielsea-nek és a genuai bailo áskálódásainak tulajdonítja követségének sikertídenségét és azonkívül a hollandiak és a velenczeiek ellenszenvének. Utódai a követségben M. de Xointel (I670.okt. vége óta), továbbá M. de Guilleragues (ki gutaütéstől balt meg), M. de Girardin (rövid betegség után szintén Konstantinápolyban halt meg) és M. de Chateauneuf voltak, ki 1689. szept. 28-án érkezett a török fővárosba. Sőt, hogy teljesen adjuk a névsort, föl kell említenünk azt is, hogy Guilleragues halála után az új követ megérkeztéig özvegye vezette nagy ügyességgel a követség ügyeit, mely felelősséget egyenesen a konstantinápolyi franczia lakosok kérelmére vállalta 36*