Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Pollák Miksa. A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a mai napig. Ism. L. B - 540. o.

545 TÖRTÉNETI IRODALOM. folyamodás és agyarkodás, hogy a zsidókat összes követeléseiktől elüssék. Igy midőn első ízben kergetik ki a zsidókat, a soproniak kiviszik Rudolfnál, Ausztria uránál, hogy érvényteleneknek jelentette ki mind r

azon zsidók adósleveleit, a kik az ő fenhatósága alá (Német-Uj helybe) menekültek s kik ott indítanának törvényes keresetet ; kiviszik, hogy Rudolf csak az esetben ismerte el e követeléseket perelhetőknek. ha a zsidók minden adósságra nézve külön elismerő nyilatkozatot hoznak — ép attól, - ki őket hontalanná tette : Nagy Lajostól, a kinek országába lábukat be sem tehették ! L. B. Mémoire historique sur l'ambassade ele France à Constantinople parle Marquis de Boiiuac. Publié avec un précis de ses négociations a la Porte Ottomane par M. Charles Schefer, Membre de l'Institut. (Société d'histoire diplomatique.) Paris, Ernest Leroux. 1894. — 8-rét. LXXVIII és 287 11. Több műmelléklettel. Ara 9 frank. Szerzőnk, Jean-Louis Dusson, Marquis de Bonnac, még 1714-ben kapott rendeletet, bogy Konstantinápolyim utazzék s az ottan székelő franczia követség vezetését az öreg és betegeskedő Des Alleurs gróftól átvegye. De hosszas huza-vona után csak két év múlva, 1716. június havában utazott el a török fővárosba. Ide érve első gondjai közé tartozott az, hogy a követség irattárát áttanulmányozza, nem annyira történetírói szempontból, mint inkább oly czélból. hogy elődeinek viselt dolgaiból és a portával való sűrű érintkezéseiből és tegyük hozzá, csetepátéiból és kellemetlenségeiből a maga számára zsinórmértékül bizonyos szabályokat vonjon le, hogy hasonló esetben miféle magatartást foglaljon el a török hatóságokkal szemben. Csakhamar azonban azt a fölfedezést kcdle tennie, hogy a konstantinápolyi franczia követség irattára fölötte szegény vala, mert egy tűzvész alkalmával sok irat elpusztult ; ami pedig megmenekült a tűztől, az fölötte elhanyagolt és rendetlen állapotban maradt reá. Ily körülmények közt 1718-ban haza fordult M. Pecquet-hez. »premier commis des affaires étrangères«-hez oly kérelemmel, hogy ez kutattassa át otthon a királyi levéltárt a szükséges adatok után; ki fölötte udvarias levélben — megtagadta kérelmét. Ez azonban nem kedvetlenítette cl Bomiac-ot és megírta a követség történetét : de persze fölötte hézagosan, a mely hézagokat maga a mostani kiadó Schefer sem igyekszik kitölteni. Miután pedig alig lehet egy könyvismertetés czélja az. hogy önálló kutatás alapján meg-SZÁZACOK. 1897. VI. FÜZET. 36