Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Rohonyi Gyula: A magyarság őskora (A honfoglalás története). Ism. Nagy Géza - II. kt. 535. o.

536 TÖRTÉNETI IRODALOM. raggal (-t) ellátott szakit alakjában terjedt el a Pontus vidékén, melyből lett a hellenizált szakithész, szkythész. Ebben a fiiin-ugorságban, úgy látszik, a vogul-osztyák-téle elemek voltak túlsúlyban ; erre vall a szkitha Hestia, Vesta, a tűz istennőjének neve, a Tahiti, melynek inai alakja a vogulban »taut.« osztyákban »tüt«, »füget« a. m. tűz. De ezen elemeken kivül még egy ősrégi szumir-akkad rétegnek is kellett járulni a szkithasághoz, mert a szkitha oior-pata az az férfi-ölő név csakis a szumir-akkad »uru-bata« (u. a.) szóval magyarázható. A szkithák mögött, a Tauaison túl egy másik rokon, de töltik dialektusilag különböző rokon népség foglalt helyet : a szarmaták. Ezek már erősen vegyültek csud elemekkel, vagyis a monda nyelvén szkitha ifjak és amazon nők ivadékai (Her. EV 110 —116.), nevük is a csúdos jellegű mata (ember, férfi) képzővel ellátva vált ismeretessé a Pontus vidékén. Valóságos összeolvadásról van itt szó, nem pedig arról a népkeverékről, mely a szkithaság neve alá van foglalva, de ahol az egyes ethnikai elemek közt legalább is megvolt az a különbség, hogy a szkolotok az uralkodó néposztályt képezték, a többi pedig a meghódított alsóbb néposztályt. A szarmatákról azt írja Herodotus, hogy szkitha nyelven beszélnek, de mivel az amazonok nem tanulták meg jól a szkithák nyelvét, hibásan ejtik ki a szókat. (Her. IV. 117.) Világosan kitűnik ebből, hogy itt dialektusi különbséget kell érteni a szkitha és szarmata nyelv között ; csak az lehet kérdés, hogy melyik az a szkitha réteg, melynek nyelvével rokon volt a szarmata. Egy pár nyom, de maga a monda is arra vall, hogy a királyi szkithák, a szkolotok értendők. A két nyelv között pedig egyik különbség az lehetett, hogy a szarmata r-ző volt ; erre mutat, hogy a szkitha tamimasz (tengiz. tenger) szó akkor, midőn a szarmaták már elhatalmasodtak, a Maeotis akkori szkitha neve, a Temerinda vagy Temarunda azaz »mater maris« (tör. tengiz-ana, tenger-anya) tanusága szerint temir, temar alakban tűnik föl. Ugyanezen időtájban kezdik használni a görög irók a tyrageta, myrgeta neveket a thysszageta, masszageta helyett. A szkitha Jcszaj, szaka kozol=iejedelem, uralkodó szó a szláv és litván nyelvekbe kral, karálus alakban ment át, a magyarban is király. A szkitha kanna hisz szó csakis egy közbeeső szarmata kendebir, kendevir alakból válhatott a magyarban és törökben kender-, kendirré. Egy más sajátság a szóközépi nn átalakulása nd-xé, a mit a most említett kannabisz-kender, aztán a Temerinda névben levő inda tüntet föl a tör. ana, szumir : anna (magy. anya) helyett. Maga a szarmata, szauromata név egy harmadik liangsaját-