Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Jancsó Benedek. A román nemzeti törekvések története s jelenlegi állapota. Ism. Moldován Gergely 44. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 47 kötelességeivel tisztában a nemzet, Túllőtt a czélon. A sötétben való ezen tapogatózás meghozta a maga igen keserű gyümölcsét, a mibe akarva nem akarva, előbb-utóbb bele kell harapni. Mert hiszen ez a kérdés egyes napi események, futó érdekek és holmi tekintetek következtében percznyileg szunynyadhat, tehát csendesebi), de mindannyiszor ki fog törni, még pedig a mulasztás tudatában erősebben mindig mint megelőzőleg. A nemzetnek nap-nap után a csendes időben nem elbizakodva, kötelessége szemet szembe kapcsolni össze, megerősitni önmagát s a nemzetiségeket lefegyverezni, hogy ez a kérdés végre-valahára megszűnjék s mindannyiszor a fejét fel ne üthesse. Jancsó ezen munkája láthatólag kettős hasznot hajt a nemzetnek. Egyfelől a gyakorlati politikus és államférfiú megismerkedhetik a nemzetiségi kérdés keletkezésével, fejlődésével, melyeknek tudása után biztosabb és szilárdabb alajion foghat a baj orvoslásához. A történetíró másfelől látni fogja, hol kell részletesebb buvárlattal világosabbá, teljesebbé tenni, vagy megigazítani azt, a mire szerző a munka folyamában a gondolkozó olvasó figyelmét, mint a magyar történelem egyikmásik érdekes problémájára, szándékosan vagy önkénytelenül felhívta. Igen helyesen jegyzi meg szerző előszavában: -»Kiczövekeltem az irányt, melyben a további kutatásnak haladnia kell.« Bár uj elméleteket munkájában fel nem állit, sőt attól óvakodott is; bár eredetiséget sem hajhász s a felfedező tudós ambiczióját is eldobja magától, szerző nevét mégis nemcsak az úttörők közé sorozzuk, de kimondjuk, hogy nálánál jobban a tért eddig be nem világította senki. Rá térve a munka tartalmának ismertetésére, szerző egy előszó után négy terjedelmes szakaszba osztva adja elő tárgyát, Tárgyalja jelesen : I. a román nép és nyelv eredetének kérdését, II. a románság történetét Magyarországon a honfoglalástól a mohácsi vészig. III. a románság állapotát az önálló erdélyi fejedelemség alatt. IV. a románság állapotát a » Leopoldi diplomától« II. József trónraléptéig. Az innen tovább folyó eseményeket szerző »Szabadságharczunk és a dáko-román törekvések« czimű munkájában adta elő. Szerző a munkát a román faj »oklevelé«-\e 1 vezeti be. Ismerteti a román közfelfogást, köztudatot a román faj eredetéről, nyelvéről, dácziai kontinuitásáról s jövőbeni hivatásáról Keleten. Nyelvben és vérben tiszta rómaiság, folytonos,