Századok – 1897

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Nehány történelmi adat Sopron és Moson vármegyékről 26. o.

NÉHÁNY TÖRTÉNETI ADAT SOPRON- ÉS MOSOX-VÁRMEGYÉKRŐL. 37 tényleg a helységek lakói, német nevük után itélve, németek voltak. Ruszt birtokosai közül a XIV. és XV. században Erb fia Ingram, és Mischulbinger Vilmos, valamint a XV. században egy ruszti jószág-beiktatásra kijelölt négy idegen német királyi ember : AVolfgangus de Hof, Gasparus de Hurber, Stephanus de Hurber, Martinus de Schyed, is arról látszanak tanúskodni, hogy itt nem igen volt magyar világ. Ez oknál fogva tehát azt hiszem, bogy a magyar helynév egymaga, melyet különben is talán inkább az oklevélben mint a közéletben használtak, lia más határozottabb alapra nem építhetjük nézetünket, nem teljesen elégséges érv arra, hogy a helységnek magyar voltát kétségtelenül igazolni lehetne. Füles községre nézve a 434. lapon tett megjegyzést, hogy ott a Ják nemzetségbeli Niezky grófok kastélya van, nem lehet helyeselni, mert Eűlest tudtommal a Niczkyek soha se birták, s jelenleg is gr. Zichy Henrik jogutódai birtokát képezi. Miután a 451. lapon a valóságnak megfelelően az mondatik. bogy a lébényi benczés monostort a Győr nemzetség tagjai alapították, föltűnik, hogy a 463. lapon Potli főispán, ki a lébényi monostor előbb említett alapítóinak egyike volt. helytelenül a Héderváriak családjához számíttatik. A 401. és 405. lapokon a sopronvármegyei számos kőbányák közül a nevezetesebbek fölsoroltatván, épen nem képez hézagot azon körülmény, hogy a loretói kőbánya, melynek folytonos nyomára a község fönnállása (a XVI. század) óta ott lakó kőfaragók is emlékeztetnek, s melynek köveit a szomszéd Ausztriába is szállítják, - külön megemlítve nincs. Minthogy a bánya mivelésről csak általános képet nyújthat a nagybecsű mű, nem is lehet ebben minden egyes bányát fölsorolni, s ez oknál fogva az oszlopi kőbányából kikerülő nagyon szilárd és jól csiszolható köveket fölemlítve nem találjuk ; ha bár azok Sopronvármegyében e nemű kemény kövek közt első helyen állanak, s kipróbált jó minőségük bebizonyítására hivatkozni lehet a kismartoni herczegi kertnek északi részén, körülbelül 25 év előtt fölállított csiszolt magas obeliskre, mely azóta jelentékeny javítás nélkül az idő viharaival daczolva, az oszlopi szilái d kő jó minőségét fennen hirdeti ; ezen kőből a többi közt a földtani intézet közlései szerint a bécsi Aspern-híd építéséhez 12,500. köb-láb szállíttatott. Ismételve kijelentem, hogy azért, mert az »Osztr. m. mon.« cz. munkában e bányák helyet nem találtak, a mű értéke — legcsekélyebb csorbát se szenvedett. Igen sajnálni kell, hogy a történetíró a nagyszerű margitai s az egykori, ma már rendes mivelés alatt nem álló kismartonhegyi kőbányák régi múltjára nézve hiteles írott kútfőkre nem